Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Tudomány és hagyományőrzés - Studia Agriensia 26. (Eger, 2008)
KATONAI HAGYOMÁNYŐRZÉS A 21. SZÁZADBAN - PÁVAY TIBOR: Lovagi kultúra, lovagi kéziratok
a monarchikus lovagrendek alapító szabályzatai s a középkor által a múltba projektálva teremtett mitikus lovagrendek érdekes eszmetörténeti adalékai sem szerepelnek jelen összeállításban. (Ld. erről a 32-es lábjegyzetet.) Ezen témákkal más írásaimban, előadásaimban foglalkozom, ill. foglalkoztam. Mindazonáltal a fenti - teljességre törekvő - kizáró felsorolás reményeink szerint talán alkalmas lehet arra, hogy akár egy jövőbeni szisztematiku- sabb s támogatott kutatás stabil metodológiai bázisául szolgáljon, ill. hogy e szerény összeállítással elégedetlen bosszús érdeklődőket a megfelelő irányokban képes legyen továbbutalni, komolyabb, mélyebb s szisztematiku- sabb elmélyülésnek is utat nyitva. Az autográfia kérdésköréhez Az itt közölt írásművek többsége ugyanakkor mégiscsak az első csoportba sorolható autográf lovagi kézirat - tehát lovagok írta mű a lovagságról. Fontosnak tartjuk itt ugyanakkor annak kiemelését s tisztázását, hogy a lovagi autográfia jelen esetben szerzőségi s nem feltétlen lejegyzői primátust jelöl (hiszen a diktálás gyakorlata a középkorban sem volt ismeretlen). Az összeállítás szerkezete Itt (a publikációban) terjedelmi okokból csak a források címét és datálását tesszük közzé. (A bibliográfiai példányadatokat, a szerzők ismertetését, a művek keletkezési körülményeit és kontextusát, valamint a tartalmi ismertetőt kénytelenek voltunk törölni.) A közlés kronológiai rendet követ. Ennek fő oka, hogy históriailag, eszmetörténeti perspektívában a lovagság nem egy egységes revolúcionális35, de egy a történelem folyamán lassan inkamálódó s egyre újabb kulturális tartalmakkal gazdagodó, morális és eszmei tónusokkal 35 Azaz nem egyszer csak nem volt aztán egyszer csak forradalmilag ’lett’ s változatlan ’eszmetömb’ s erkölcsi kódex. Épp ezért a sokat hivatkozott ’lovagi kódex’, ’lovagi szabály- rendszer’, ’lovagi ideál’ sem egy egységes, változatlan történeti archaikum, melyre metodológiai vétség nélkül retrospektive átfogó és univerzális kijelentéseket tehetnénk a lovagság eszmei szálgyökereinek kronológiai inkarnációit mellőzve. (Ezen fő szálakból legalább három, de inkább négy összefonódó, fő sodratot mindenképp érdemes lesz majd elkülönítenünk s kiemelnünk.) Ugyanakkor ezen gyökerek számbavételével (történelmileg s böl- cseletileg is) megnyugtatóan körülhatárolható természetesen egy egységes és (Huizingát paraífazálva) a ’középkor alkonyára’ kiforrt lovagi eszmerendszer (melyet akár kultúránkba 136
