Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig - Studia Agriensia 25. (Eger, 2006)
Függelék - Szakkifejezések magyarázata
2. A ~ megnevezést használják az aranyötvözet finomsági fokának a megjelölésére is. Kémlő udvar A próbálás vagy kémlelés a mai nyelvhasználatban az ércek értékes - a feldolgozás számára fontos - alkotórészeinek mennyiségi megállapítását jelenti. A ~ tehát az műhely, ahol ezt a munkát végzik. Kettős kónikus palack Lásd: Kutrolf-üveg. Királyvíz A források említik Aqua regia, Aqua valens, Königswasser néven is. Sárga, füstölgő, fojtó szagú folyadék, amely 1 térfogatrész salétromsav és 3 térfogatrész sósav elegye. Nagyon erősen oxidáló hatású, mivel aktív klórt és nitrozil-kloridot fejleszt: HN03+3HC1—» N0C1+C12+2H20. A ~ minden fémet gyorsan old, az aranyat is, a fémek királyát, ezért innen ered az egyik neve. Miután az ókortól használják a nemesfémek arany és ezüst szétválasztására, a másik neve választóvíz. Korunkban nagy koncentrációjú salétromsavval oldják az aranyat, kétszer kifőzik a savval és háromszor vízzel, így már elhanyagolható nyomokig eltávolítható az ezüst. Kláris, kaláris A ~ szavunk a régi magyar nyelvben egyaránt jelentette az a gyöngysorból készült füzért és a gyöngyöt is. Kobaltüveg A ~et 1550 körül Christoph Schürer, a sziléziai Schneeberg melletti Neudeckből származó üvegkészítő fedezte fel. Felismerte, hogy ha izzított kobaltércet adagol a porított üveg nyersanyagkeverékéhez, az olvasztott üveg mélykék színű lesz. Kopa Szlovák eredetű szó, jelentése: csomó. Az üveggyártásban használt mértékegységek egyik neve. Eszak-Magyarországon 1 kopa = 10 db üveggel. Kotyogó üveg Lásd: Kutrolf-üveg. Köldökös üveg A ~ az ablakba helyezett karikaüveg neve, lásd: Tányérkarika üveg. Kristályüveg A közönséges üvegnél átlátszóbb és nehezebb, de kevésbé kemény, ólommal kevert üveganyag. Már a velenceiek ismerték, s a XVI. század közepétől tükör készítésére használták. (Lásd még: Ólomüveg.) Kutrolf-üveg A Kutrolf német szó jelentése csepegtető. A ~ gömbszerűen kiképzett testű, három-öt vékony csőből kialakított nyakú, csésze szerűen kiképzett szájban végződő edény. A különlegesen kialakított nyakrész eredményezi, hogy az edényből a folyadék szinte cseppenként ürül. A német irodalomban 1220 táján Wolfram von Eisenbach említi a ~et, közép-felnémet alakjában Gutterelnek nevezte el. A Gutterelben, mint em315
