Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig - Studia Agriensia 25. (Eger, 2006)

Szerkezeti változások a XVII. századi üvegiparban

rában lévő Méheskert táján kezdett el termelni, majd 1730-ig áttelepült, a közeli Tariska réten lévő Kopotthutára, s innen 1767-ben átköltözött Új hutár a, a mai Parádsasvárra. Az előzőekhez hasonlóan többször áttelepült a Károlyi család szelestyei üveghutája, amely a Szatmár megyei Bükk hegységben létesült. Ez is az ún. vándorhuták tipikus példája, mivel az előzménye a Károlyiak 1722-ben emelt papbikói üveghutája, amely kezdetben az Alsóhután, majd 1772-től Újhután üzemelt, s innen költözött 1801-ben végső helyére Szelestyehutára. A pécsi püspökség Baranya megyében a XVIII. században előbb Obányán emelt üvegcsürt, az erdők pusztulása miatt innen a műhely Újbányára (Kisújbánya) költözött, majd a harmadik telephelye Pusztabányán létesült ennek az officina vitrariának.

A XVII. századi üveggyártó iparnak jellemzője lesz a tömegtermelés, s így nő az ablaküveg termelés és az öblös üveggyártás. Néhány üvegcsűr működését még továbbra is befolyásolja a nemesércolvasztás és feldolgozás üvegigénye, mint Felsőporumbák, Újbánya üzemeinél, viszont a többinél az ún. közszükségleti üveggyártás meghatározó jelentőségű lesz.

Az erdélyi és a dunántúli üveggyártó iparunk egyaránt rendelkezik XVI. századi előzményekkel, így termelési tradíciói is folyamatosak. További jellemzője a gyártásnak, hogy a Felső-Magyarországi üvegkészítés újjászervezése a XVII. század első harmadától elkezdődik, s a század végére már e terület üvegipara visszaszerzi, és történelmi határok fennállásáig (1920) meg is tartja vezető helyét. Flozzájárul ehhez az is, hogy a török kiűzését követően a felszabadított területeken újabb üveghuták keletkeznek (Divényhuta, Regéc, Párád), s általában kezdetét veszi az a tendencia, amely XVIII. és XIX. században még inkább felerősödik, hogy a felső-magyarországi bányavárosoktól délre létesülnek újabb üvegcsűrök.

Az is kiderült eddig, hogy középkori valamint a kora újkori felvidéki, erdélyi és dunántúli üvegiparunk számottevő örökölt történeti-termelési tradíción alapul. Ezt jelzik az üvegolvasztókra vonatkozó elnevezéseink is. A magyar üvegiparban az üveggyártó helyek elnevezései közt négy kifejezéssel is találkozunk.

Az üveghuta szavunk olyan helyet takar, ahol üveget készítenek, s a fogalomba beletartoznak a termeléshez szükséges melléképületek (hamuzsírfoző, kvarcőrlő-, furészmalom stb.) Az üveghuta elnevezés a német „Glashütte” szóból származik, amely egyaránt jelentette az üveghutát és az üveggyárat. Az elnevezés gyökere a „Hütte” szóban keresendő, amely eredetileg jelentett kunyhót, viskót, kalyibát, amellett kohót vagy hutát mint olvasztóhelyet.

126