Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig - Studia Agriensia 25. (Eger, 2006)

Az üveggyártó helyek keletkezésének gazdaságföldrajzi okai

ni.233 Endrei Walter szerint a XL században, Európában már elő tudták állítani a salétromsavat,234 a királyvíz egyik alkotórészét. Ezzel szemben az európai technikatörténet szerint, 750 körül Geber (Dzsábir ibn Hajján) arab alkimista receptet ad a kénsav előállítására, a timsó desztillálásával, továbbá a salétromsav készítésére salétrom, rézgálic és timsó keverékének a hevítésével.235

Tény, hogy Albertus Magnus (1193-1280) írásaiból tudjuk, hogy Európában a salétromsav és a kénsav keverékéből álló királyvizet az arany és az ezüst vizsgálatánál használják. „ Választóvíznek” nevezik azt a folyadékot, amelyik oldja az ezüstöt, elválasztja azt az aranytól.236

Magyarországon a királyvizet (salétromsav és kénsav keverékét) először nem a nemesfém-kohászatban alkalmazták, hanem a nemesfémek próbavizsgálata során. Károly Róbert 1342. évi dekrétuma 35. §-ában elrendelte, hogy senki se merje megvizsgáltatni, hány karátos az aranya, hanem azt a kamarásnak kell a királyi kamaraházban megtenni, s aranyra a karátokat és a király jegyét rányomni. A törvény ellen vétőket vagyonelkobzással büntették.237 238

Gyakran idézik a választóvíz magyarországi használatának bizonyítékaként Zsigmond 1405. évi első dekrétuma 5. pontját, amelyben elrendelte az uralkodó, hogy aranyat avagy olyan követ, amelyben az arany vagy ezüst minőségét meg lehet ismerni, senki se tartson, továbbá az ezüst öntésére vagy vegyítésére szolgáló edényt vagy eszközt se tartson senki, kivéve az aranyműveseket. Ezen felül az aranynak az ezüsttől vízzel való elválasztása mesterségét se gyakorolja senki, hanem ha az vagy azok, akiket az éjfélé tiszttel különösen megbízni kívánnak.23*

Sajnos az előbbi királyi rendelet nem választóvízről beszél, hanem vízzel történő arany-ezüst elválasztásáról, amely a korban elterjedt gyakorlat lehetett, s az uralkodó a nemesfémek kiszállításának az akadályozása végett tiltotta azt, illetve csak az általa engedéllyel rendelkezőknek adott erre jogot.

Körmöcbányán már 1331-ben több ércőrlő malom létezett, ahol a kőzetben elhintve lévő apró nemesérc-szemcséket úgy tudták kinyerni, hogy megőrölték és a benne rejlő aranyport kimosták. Az eljárás elterjedt voltára utal,

233 MARKAI László, 1997. 92.

234 ENDREI Walter 1978. 53.

235 PATURI; Robert Felix 1991. 81.

236 KÁPLÁR László 1984. 132.

237 Magyar Törvénytár 1899. 159.

238 Magyar Törvénytár 1899. 229.

84