Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig - Studia Agriensia 25. (Eger, 2006)

A magyar üvegkészítés a XI-XVI. században

(

r

^ármöchiova. Mtxgntf

Turócn&neti # "Selmecbánya Szkleoóíurdő

Diósgyőr-V ára Diósjenő • Diósgyőr-Ms»|fat Iráfy • Bodony

Esztergom-íi2en«l

c

J

Szeged-Jánosszállás

/%

1

V

v

\

V»

\

\

<1

\

Felsőárpás

Talmács«

•Barcangtsnyé

V'

V

'V.

12. kép. Magyarország üveghutái a XI-XVI. században

Az írott források és a régészeti ásatások eddigi eredményeként a történelmi Magyarország területén a XI-XVI. században mintegy 27 üvegolvasztó telep létezéséről tudunk. Ez nem jelenti azt, hogy több mint félévezred alatt csak ennyi keletkezett volna, bizonyosan még több lehetett a számuk. Ezek közül csak régészeti ásatásból és helyszíni terepbejárásból négy üvegcsűrt (15,4%) ismerünk, kizárólag az írott források, térképek adataira támaszkodva 17 műhelyről (65,4%) tudunk, míg végül a régészeti és a történeti kútfők szerint öt officina vitraria (19,2%) működése igazolható.

Ha a korai üveggyártó telepek helyeinek területi elrendeződését figyeljük a nagytájak szerint, akkor a Felvidéken találjuk az üvegcsűrök majdnem felét 13 darab (48,2%), egyharmaduk a Dunántúlon keletkezett 8 darab (26,6%), több mint egyötöd részük Erdélyben létesült 5 darab (18,5%), s végül az Alfoldön mindössze egyetlen felállításáról tudunk (3,7%). Egyértelműen domináns iparág az üveggyártás a XVI. század előtt már a Felvidéken, ezt követi a Dunántúl és Erdély. A török hódoltság után a kora újkorban sem változnak ezek az arányok, miután Eszak-Magyarországon létezik a legtöbb üveggyártó telep, ezt követi a Dunántúl és Erdély.

A korai magyar üvegipar története a XVI. század végével lezárult. Ez összefügg a török magyarországi megjelenésével. A korszakhatárt érzéklete81