Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig - Studia Agriensia 25. (Eger, 2006)
Az avar üvegipar létezésének kérdéséről
új korszaka a VI—VII. századra tehető. A gepida és a longobárd régészeti anyagtól idegen, viszont a Kárpát-medencébe letelepült avarok legrégebbi emlékanyagával áll kapcsolatban. Az „avar szemes gyöngyök" végtelennek tűnő variációban készültek, de azok forma és méret szerinti változatainak átfogó vizsgálata szerint gyártásuk összesen hatféle alapvető mintára vezethető vissza. Ezek a következők: a szem, a pávaszem, a vonal folyatott, a hurok folyatott (egymást keresztező hullámvonalak), a hullámvonalban folyatott és a hullámvonal-kötegben folyatott. Végül is az előbbi díszek variálásával, továbbá a színek kombinációival egy rendkívül színes, formagazdag gyöngytípust hoztak létre, amely egy évszázadra meghatározóan jellemezte az avarok által lakott terület gyöngydivatját.92 Az avar üveggyöngy-készítésről az újabb kori történeti szakirodalom ellentmondásos véleményen van. Eszerint: „Az avar asszonyok üvegékszereit, gyöngyeit feltehetőleg provinciális római mesterek készítették, többnyire római hulladéküvegből, más, díszesebb részét a határ menti bizánci bazári kereskedelemből szerezték be. ”93 A fenti szerző ugyanazon tanulmánya más részében a korábbi állításával kerül ellentmondásba, amikor azt úja a 860 körüli viszonyokról: „Néhány nyugat- és dél-dunántúli Karoling-kori temető (Sopronkőhida, Fenékpuszta, Letenye, Kaposvár) sírjai a késő avar kori bronzművesség, kovácsmesterség, gyöngyöntés stb. szinte teljes megsemmisüléséről vallanak. ”94 A népvándorlás kori üveggyöngyök készítéséről nem maradt leírás. Viszont a XX. században tett észak-afrikai néprajzi gyűjtés analógiául szolgálhat már csak azért is, mivel az afrikai gyöngyök szinte a megtévesztésig hasonlítottak a népvándorlás kori vagy még korábbi idők dudoros üvegpaszta gyöngyeihez. Az észak-afrikai gyöngyöket tanulatlan asszonyok készítették, s „műhelyük” primitív felszereléséhez egy bádog szardíniásdoboz és egy kötőtű hosszúságú fémtű tartozott. Az alapanyagként használt üvegport a kereskedelemben vásárolták, száraz trágyafíítéssel hozták izzásba az üvegport, amelyet figyelemre méltó kézügyességgel megformáltak, hengergettek, majd átszúrtak, s végül rácsorgattak vagy cseppentettek más színű üvegolvadékot. Ezt a technikát ismerhették a népvándorlás kori avarok is. Az avar sírokból előkerült lapított, csepp alakú, a régészek által dinnyemag alakúnak nevezett késő avar kori gyöngyök készítése mindenképpen az 92 PÁSZTOR Adrienn 1996. 48. 93 BÓNA István 1984. 332. 94 BÓNA István 1984. 359. 44
