Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig - Studia Agriensia 25. (Eger, 2006)
Az üvegipar születése
merjük a legelső üvegkészítési leírást a Tell-Umában előkerült asszír ékírásos táblákról.34 Az ékírásos agyagtábla nemcsak az üvegkészítés eljárásait, hanem korabeli kémiai leírásokat is tartalmaz. Ezt a közel 3600 évvel ezelőtti üvegkészítő eljárást Libalit-Marduk, egy babilóniai pap fia írta az agyagtáblákra. A szöveg üvegösszetételek mellett ólomoxiddal és rézoxiddal olvasztott üvegek és üvegmázak előállításának technikáját is tartalmazza azzal, hogy agyagedényekre és téglákra való ráégetésre is alkalmasak. Ninivében az i. e. VII. században írt nagy mennyiségű ékírásos agyagtáblák közt, melyek Asszurbanipal agyagtábla könyvtárából maradtak fenn, szintén találtak recepteket az üvegek készítéséről, s az üvegolvasztó kemencék leírásáról. Az ékírásos szövegek megfejtéséből két fontos dolog derült ki: az olvasztó és égető kemencék részletei és az egyszerű színes üvegek tömeges receptjei mellett egy olyan vörös színű üvegolvasztási előírás került elő, amely arannyal vörösre színezett üveget eredményez. Ez tekinthető az ún. Cassius bíborszín előtí- pusának. Ez azért különösen érdekes, mert az arany tartalmú üvegnek azt a gyártási leírását tátja elénk, amely utóbb feledésbe ment, s közel 3000 év után a XVII. században fedezték fel újra, amikor a rubinüveget előállították. Az pedig különösen érdekes, hogy az aranyat csak valamely erre alkalmas fém sója alakjában (pl. aranyklorid) lehet az üvegben oldani. A viszonylag igen csekély aranymennyiséget rendkívül finom por alakban kellett adagolni az üveg erős el- színezéséhez. Ez viszont csak úgy volt lehetséges, hogy az asszírok már 3000 évvel előttünk ismerték a királyvizet, amelyben az arany oldódik. A kemencékről szóló ékírások szerint: „Általában két kemencetípussal dolgoztak. Az egyik üvegolvasztó kemence nyílása a fenéken volt, a másik fajta pedig boltozatos volt. A fenéken tüzelőnyílással ellátott kemence magas hőmérsékletű volt, s ezt alkalmazták üvegek és üvegmázak olvasztásához. A kúpos boltozatú kemencén a boltozat felső részében volt nyílás. A tűz a fenéknyíláson, valamint az oldalnyíláson át lépett az olvasztótérbe. ” A tűztér a fenék alatt vagy oldalt volt, az ún. tűzcsűrben, s ily módon a fenéknyílás volt a íustgázelhúzó. A leírt olvasztókemencében fatüzeléssel 1000-1100 °C hőmérsékletet lehetett elérni, s az asszír olvasztók eredményességének a titka abban rejlett, hogy a nyílás fölött álló olvasztóedényeket a forró lángok teljesen körbevették, beburkolták. 34 VERES László 1991. 10.; CSETRI Elek-JENEI Dezső 1995. 36. 24
