Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig - Studia Agriensia 25. (Eger, 2006)
A magyarországi üveghuta-ásatások eredményei
üvegtörmeléket kevertek az olvadékba, egyébként ezt támasztja alá a velencei típusú üvegcserép-darabok megléte is. 1997 augusztusában Mester Edit és Miklós Zsuzsa régészek feltárták a II. és III. számú diósjenői hutahelyeket is. Ezek az üvegcsűrök elhelyezésükben és kivitelezésben azonosak voltak az I. számú hutahelyen feltárt kemencékével, amelynek a működése a XIII. század második felétől a XV. század második feléig tarthatott. A feltárást végzők véleménye szerint az I. számú üveghuta felhagyása után a XV. század második felében építették a II. és III. számú üvegolvasztót, miután ezek mellett csak késő középkori kísérő leleteket találtak. A kemencék szerkezete és az üvegolvadékok összetétele is azt igazolta, hogy a gyártási technika és az alapanyagok keverési aránya sem változott a XIII. és XV. század között. Egyedüli eltérés a III. üvegolvasztónál található, melynek a kemencéi nagyobbak voltak, amely azzal magyarázható az ásatók véleménye szerint, hogy megnőtt a munkások száma a kemencék mellett. A II. és III. számú hutahelyen talált csekély üvegtöredék ablaküveg gyártására utal.923 Egy kívülálló gazdaságtörténész számára több elgondolkodtató kérdés fogalmazódik meg az előbbiekkel kapcsolatban. Az ásatást végző régészek véleménye szerint az I. számú üveghutát a XIII. század második felétől a XV. század második feléig - tehát közel 200 évig - használták, illetve a II. és III. számú üvegolvasztó csak ezután épült. A patakkövekből rakott, agyagborítású üvegkészítő kemencék a XVIII-XIX. században is készültek, viszont azoknál gyakori átépítésekre volt szükség folyamatos üzemelésük során. Ugyanakkor csak a III. számú hutahelyen talált 3. kemencénél lehetett megállapítani egy időközi újjáépítést. Véleményem szerint ilyen hosszú működése egyazon üvegolvasztónak az esetben magyarázható, ha évente csak néhány hétig használták, akkor lassúbb a műhelykemencék elöregedése. Ez viszont elgondolkoztató, mert az ilyen ritkán, évente néhány hétig működő üvegcsűrök nem kereskedelmi céllal termeltek. Ezt a rövid idejű működést igazolja az I. és a II. számú hutahelyen talált kemencék mellett feltárt 1-1 kunyhó. A két kunyhó egyenként 7,5-7,5 m2 belmérettel rendelkezett, amelyek nem állandó megtelepedésre készültek. Az állandó vagy az évenkénti huzamosabb idejű — 5-8 hónapi - működést kizátja az is, hogy a telepek körül viszonylag kevés olyan edényt, cserepet hoztak a felszínre, amely a tartós megtelepedésre igazolták volna. Érdekes módon nem kerültek elő az ún. szemétgödrök. Az a kérdés, hogy ki lehetett az 923 MESTER Edit 1997. 8-10. 241
