Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig - Studia Agriensia 25. (Eger, 2006)
Élet az üveghuták árnyékában
A népszámlálás hivatalos összeírásában nem szerepelnek a gyermekként alkalmazott fiúk és leányok. Ez ne tévesszen meg bennünket, a nagy számú gyermekmunkást valójában elrejtették a férfi és női munkás elnevezések mögött. Viszont a korszakban készült üzemi csoportfelvételeken nem nehéz felismerni a sok gyermekarcot. A gyermekmunka szabályozását az 1884. évi ipartörvény 115. §-a is szorgalmazta, amikor az 1868. évi népoktatási törvény végrehajtását az ipari üzemekre is kiteijesztette. A rendelkezés szerint tilos volt a gyárakban 10 év alatti gyermekek alkalmazása, míg a 10. évet meghaladott, de a 12. évet még el nem érteket csak iparhatósági engedéllyel foglalkoztathatták, ami viszont még tág teret adott a visszaélésekre. A törvény szerint engedély a gyerekmunkásnak csak akkor adható, ha az iskola rendes látogatása a gyárban való alkalmazással összeegyeztethető, illetve ha a gyáros külön iskolák felállításáról gondoskodik. A törvény szerint a 12 éven felüliek is csak 8 órát dolgozhattak naponta, a 14 évnél idősebbek pedig 10 órát. Az egészségre ártalmas munkahelyeken csak a 16. életévüket betöltött fiatalok dolgozhattak volna, ahová az üveghuták is tartoztak. A törvény 65. §-a azonban áthidalta e fenti kötöttségeket, mikor úgy rendelte: éjjeli munkára, esti 9-től reggel 5 óráig 16 éven aluli tanon- cok általában nem alkalmazhatók, viszont olyan iparágaknál, ahol a működés éjjeli munka nélkül fennakadást szenvedne, az iparhatóság — tekintettel a ta- nonc testi fejlettségére - megengedheti, hogy a 16 éven aluli, de 14 évesnél nem fiatalabb tanoncok a 64. §-ban megszabott munkaóráknak legfeljebb a felét éjjeli munkában dolgozzák le. Azaz a tanoncok, amíg a 14. évüket be nem töltötték, naponta legfeljebb 10-12 órát dolgozhattak volna az iskolában eltöltött idő beszámításával együtt. A törvény szerint a gyermekek a napi 10-12 órát két részletben kell, hogy ledolgozzák, fél-félórai szünetekkel, s a két munkarész közt egy óra pihenőidővel. Ezeket a szüneteket a fúvók étkezésre használták fel. A törvényi szabályozás ellentmondásossága miatt a 10-12 éves gyermekeket éppen úgy alkalmazták éjjeli munkára a közvetlen tüzelésű, mint a regeneratív fűtésű gyáraknál. Az 1888-ban bevezetett iparfelügyelet sem tudta ezt megszűntetni. Az anyagi megélhetés nehézségeivel küzdő üvegfúvók és gyári munkások önként vitték a gyermekeiket a hutákba, ahelyett, hogy iskolába küldték volna a fiaikat-lányaikat.889 Ennek nem csupán az lett a következménye, hogy a gyermekmunkások írástudatlanok maradtak, hanem a megerőltető munka miatt a rövidebb élet és a korai halál lett a sorsuk. 889 NÉMETH István 1984. 606-607. 229
