Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig - Studia Agriensia 25. (Eger, 2006)

Kereskedők, vállalkozók, üveggyárosok

A Schreber cég zayugróci üveggyárában kezdte a pályafutását Sovánka István szobrász, üvegművész és üveggyári bérlő. Sovánka István 1858. december 26-án született Liptószentmiklóson, akinek a szülei szegény földművesek voltak. 1875-1880 közt a zayugróci fafaragó iskola államsegéllyel támogatott növendékeként tanult. Vizsgamunkaként Erzsébet királynéról készített életnagyságú rajzot, s hozzá faragott keretet. Munkája jutalmaként 2000 frt-ot és egy bundát kapott a királyi udvartól. A fafaragó iskolát együtt végezte Fadrusz Jánossal, aki arra biztatta, hogy szobrász legyen. Az iskola befejezése után a zayugróci botgyárban vállalt munkát, ahol sétabotokat, pipákat faragott, melyeket fénykép alapján állat-, ember-, női alakokkal díszített. Ezután a zayugróci Schreiber-féle üveggyárban helyezkedett el, ahol mint tervező és rajzoló dolgozott, s 1881-ben megnősült.

Sovánka, bár szakított ugyan a fafaragással, viszont az üveggel csak hosz- szú évek múltán barátkozott meg. 1893-ban még pályamunkát nyújtott be a kolozsvári Mátyás király szoborpályázatra, amelyet a zsűri megvételre ajánlott.847 Az üvegművességgel akkor kötelezte el magát, amikor a milleneumi kiállításra egy majd kétméteres keresztelő medencét készített. Az edényt rubinvörös üveggel borított színtelen üvegből készítette, s a mintát maratással vitte fel a tárgyra. Nagy sikert aratott e keresztelő medencével, valamint a kiállításra készített tálaival és lámpaemyőivel. Ekkor már 15 éve dolgozott az üvegiparban, ahol időközben a festőterem vezetője lett. A gyár egyébként azon kevés üzem közé tartozott, ahol csiszolóterem mellett még savazó kamrával is fel volt szerelve. Ekkor Sovánka még csak az egyrétegű maratásos technikával dolgozott.

Negyedszázados zayugróci tevékenység után 1904-ben Kossuch János újantalvölgyi üveggyárában vállalt munkát, amely akkor az ország egyik legnagyobb gyára volt. Az itteni üzemben 1902 végén kiütött tűzben részben megsemmisült az üvegcsiszoló műhely is. Ezután nem találta a helyét, mert hivatásszerűen nem foglalkozhatott a díszüveg készítéssel, csak munkaidőn kívül. Ezért nem egészen három év után otthagyta az üzemet, annak ellenére, hogy itt készült remek munkájáért az 1904-es St. Lous-i világkiállításon, ő és a Kossuch cég aranyérmet kapott.848

Sovánka az újantalvölgyi üzemből a sepsibükszádi üveggyárba ment. Ez a vállalat ugyan 1885. április 30-án teljesen leégett, de az állami segéllyel a

847 KATONA Imre 1980. 237-328.

848 KATONA Imre 1980. 238-242.

218