Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig - Studia Agriensia 25. (Eger, 2006)
Az energiaválság és a gazdaság a XVIII-XIX. századi Magyarországon
Az általános erdőpusztulást a kormányzat, a vármegyék, a földesurak egyaránt észlelték. Az 1769-es erdőrendtartás sem tudott gátat vetni a pusztításnak. Ezért 1772. december 8-án, az uralkodó által kibocsátott rendeletben, az erdők kímélése végett Mária Terézia megtiltotta a faházak építését. 1776- ban egy újabb királyi rendelet jelent meg a házak szilárd kőből, téglából való építkezésével kapcsolatban, amely csökkenteni kívánta a fából való házépítést és a zsindelykészítést.649 A fából készült házak építésével kapcsolatban később az 1807. évi XXI. te. elrendelte, a törvényhatóságok törekedjenek arra, hogy a jobbágyok házait ne építsék fából.650 Az erdők fáinak a kímélése végett a XVIII. század utolsó előtti évtizedében kezdték alkalmazni a magyarországi házépítkezéseknél a palakőből készült kőzsindelyt vagy fedőpalát. Ez olcsóbb volt, mint a fából készült zsindely, kétszer olyan hosszú ideig kitartott, s ugyanakkor tűzbiztosabbnak bizonyult valamennyi növényi eredetű (nád, zsúpszalma, fazsindely) tetőfedő anyagnál. A fentiek ellenére a palakő használata idehaza lassan terjedt, elsősorban a palakőfejtő körzetekben, miután a szállítása megdrágította a palakövet.651 A XVIII. század utolsó évtizedében kibocsátott, 1791. évi erdőtörvény sem tudta elejét venni a hazai erdőterületek csökkenésének, mert nem sokkal később az amerikai hamuzsírt Napóleon kontinentális zárlata kirekesztette az európai piacokról, s ez akkor újabb kedvező konjunktúrát eredményezett, az 1815-ig tartó háborús években. Ez a közel negyedszázadig tartó háborús konjunktúra azt eredményezte, hogy a növekvő idények kielégítésére egy sor uradalmi szalajkaházat állítottak fel. A XVIII. században, 1722-1790 között megduplázódott Magyarország lakossága. Ez még tovább növelte az ún. háztartási tűzifa és épületfa iránti igényt. Közben a bányászat, a kohászat és az ipar minden területén, azok mindegyikének a kizárólagos tüzelőanyagot az erdők fája jelentette. A XVIII. században sorra jelentek meg az uralkodói rendeletek a hazai ipar pártolására. Már az 1715. évi országgyűlésen kiküldött ún. rendszeres bizottság főurai közt Esterházy Ferenc és Károlyi Sándor is úgy látták, hogy a hazai manufaktúrák termékei számára az országban állomásozó katonaság felszereléssel és ruházattal való ellátása jelenthetné a belső piacot, elsősorban a bőripar és a gyapjúfeldolgozó manufaktúrák számára. Ezzel kapcsolatban 649 HML V-l/b/79. Eger város iratai. 1776. 84. a. B. LV. 650 PETERCSÁK Tivadar 1992. 31. 651 CSIFFÁRY Gergely 1999. a. 198-203. 173
