Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig - Studia Agriensia 25. (Eger, 2006)

A XVIII-XIX. századi üveggyártó telepek szerepe a magyar iparfejlődésben

az üveggyárak termékei számára az állandóan bővülő piacot. Növekvő szükséglet mutatkozott az üvegből készült világítótestekre. Az olajmécsesek, gázlámpák mellett a század végén elkezdődött a csillárok, elektromos világító- testek és lámpaemyők tömeggyártása. A háztartások, vendéglők is tömegesen igényelték az üvegárut. A XIX. század ’70-es éveitől egyre növekvő kereslete lett a táblaüvegnek, amely a kor nagyszabású építkezéseihez kellett.

Összegezve: a polgárosodó társadalom, iparosodó magyar gazdaság egyre növekvő üvegszükségletét csak bővülő termelés fedezhette, amelynek nyomán viszont az üvegáru olcsóbbá vált. A fokozatosan növekvő kereslet hosszú ideig életben tartotta a kis és közepes erdei hutákat, elősegítette azok gyárrá történő átépítését, s az 1880-1890-es években hozzájárult néhány nagy modem üveggyár létrejöttéhez, mint például Ajka, Salgótarján, Tokod, Zagyvapálfalva.

A gyáralapítások a XX. század elején is folytatódtak, 1896 előtt létesült Tokod,622 1895-ben Sajószentpéter, 1907-ben Újbánya,623 s 1918 nyarán helyezték üzembe Dicsőszentmárton üveggyárát,624 amelyek mindegyike - Újbánya és Sajószentpéter kivételével - a XX. század végén is üzemben volt.

Az előbb vázoltakhoz tartozik, hogy a gazdasági fejlődésünk társadalmi feltételei 1848 49-ben a polgári forradalommal teremtődtek meg. Kétségtelen tény, hogy a Habsburg hatalom vérbe fojtotta a forradalomból kifejlődött szabadságharcot, és annak a leverése után kíméletlen megtorlást vezetett be az országban. Viszont minden ellenforradalmi szerepvállalása ellenére nem gátolta a tőkés fejlődést, amelynek az útjából az akadályok döntő részét a magyar polgári forradalom és a szabadságharc törölte el. Ehhez a gondolathoz tartozik, hogy véleményem szerint a másik oka az üveghuták tartós fennmaradásának, s hogy azok közül számos üzemből gyár lett, éppen 1848-ra vezethető vissza.

Az 1848 áprilisában meghozott jobbágytörvények lényeges eredményeként a jobbágyrendszert végleg eltörölték. A jobbágyvilág megszűnésekor a hazai parasztság 60%-át a nemzetiségek alkották. A törvény nem vonatkozott a zsellérekre, akiknek döntő hányada a nemzetiségi (szlovák, rutén, román stb.) parasztok tömegeiből állt.

Tény, hogy a huták munkásságának egy részét alkották a szakmunkások és a legények, de mint később kiderül, hogy a nagyobb hányadát tették ki az üvegcsűröknél megtelepült, illetve munkát vállaló, uradalmi zsellérek,

622 SÁGHELYI Lajos 1938. 299.

623 THIRRING Gusztáv 1912. 308.

624 SÁGHELYI Lajos 1938. 341.

165