Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig - Studia Agriensia 25. (Eger, 2006)

Az üveggyártás technológiája

1. kép. Fafütéses üvegolvasztó kemence, olasz kézirat, 1023 (VÁVRA, Jaroslaw Robert 1954. 53.)

formákat lehet könnyen és természetesen előállítani. Szögletes edényformát kapunk (pl. pincetokba való palack), ha az üveghólyagot fúvás közben előre meghatározott tűzálló forma falai közé szorítjuk, illetve abba fujjuk.7

A formába fuvásnál használt minták általában két szimmetrikusan ki vájt részből készülnek. Belső alakjuk összecsukott állapotban a készítendő üvegedény külső felületének felel meg. A formarészeket csuklósán erősítik egymáshoz, hogy nyithatóak és zárhatóak legyenek. A formák öntöttvasból vagy fából készülnek. A faforma különösen a finom fehérüveget gyártó hutákban volt kedvelt. A vasformához viszonyítva olcsóbb, könnyen készíthető és különösen kisebb mennyiség gyártásánál előnyösebb, ahol a drága vasforma nem volt kifizetődő. A készítéséhez legalkalmasabb a körtefa, de megfelel a bükkfa is. A faforma hátránya, hogy rövid élettartamú. A használat közben a belső felületén elszenesedett réteg keletkezik, amely fokozatosan tovább ég úgy, hogy idővel a belefújt üvegedény is mind nagyobb és nagyobb térfogatú lesz. A faforma élettartamát növelte, ha gyakran hütötték vízzel, vagy ha a formát rézgálic és fémsók oldatába áztatták.8

7 BORSOS Béla 1953. 48.

8 GURMAI Mihály 1943. 127-128.

14