Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig - Studia Agriensia 25. (Eger, 2006)

A XIX. századi üveghuták a gyáriparrá válás útján

tékét mindenkor őrző áruba. A francia háborúk alatt az egyre fokozódó infláció egyfajta árutermelési kényszert váltott ki, s ez ösztönözte az újabb hutaalapításokat, miközben a hatása más iparágak területén is kimutatható.

A XIX. század első felének hazai üvegipara sajátos kétarcúságot mutat, még működtek a régi alapítású üveghuták, de mellettük már megkezdték a termelést a modernebb technikát alkalmazó üveggyárak. A változás a XIX. század harmincas és negyvenes éveitől következett be. 1830 előtt Magyar- ország területén manufakturális jelleggel, szinte középkori módszerekkel gyártották az üveget. Ebben az időben a hazai üveghuták még a gyártás alapanyagaként hamuzsírt használtak a későbbi szóda helyett, még mindenütt fával fűtöttek az utóbb alkalmazott széntüzelés helyett. Az üvegcsürök további energia-szükségletét a kvarcőrlésénél, üvegcsiszolásnál elsősorban a vízimalmok szolgáltatták.

Természetesen a manufaktúra korszak üvegolvasztói, amelyek bár kizárólagosan az előbbi technológiát alkalmazva működtek, mégis differenciálhatok. Nagy Ludovicus 1828-29-ben kiadott statisztikai művében több tucat hazai üvegolvasztó helyre találunk adatot. A huta telepek létszámadatainak a vizsgálatából kiderül, hogy három csoportja van a nagyságrendet illetően a korban működő gyártóhelyeknek. Az első csoportba 20-25 fővel a kezdő üvegolvasztók tartoztak. Az 1820-as évek végén például a Nógrád megyei Málnapatak határában keletkezett üveghuták: Farkasvölgy, Jópatak, Szamotercs, vagy a Somogy megyei Hugomér (Kaposkeresztúr) ilyen kis huta volt. A második csoportba 50-150 fővel már olyan telepek sorolhatók, amelyek néhány éve létesültek. Ilyen volt Nógrádban Balassahuta, Zlatnó (Csehberek), Sárosban Sarbó, Barsban a Kicő határában lévő Incevölgy, Zalában a Tormaföldéhez tartozó Vétyem puszta. Végül a harmadik csoportba 150-220 fővel azok az üvegkészítő helyek tartoztak, amelyek létszáma stabilizálódott a több évtizedes folyamatos működés alatt. Ilyen volt Zólyomban Szikla és Herencsvölgy, Vasban Szalónakhuta és Léka, Barsban Ebedec üveghutája. A hutás telepek népességének az ismerete azért fontos, mert fogalmat alkothatunk arról, hogy mennyi lehetett a manufaktúrák korában az üveggyártó telepek eltartó képessége, vagyis a gyáripari korszak előtt hány ember megélhetését tette lehetővé egy-egy fabrika.526

Az üveggyártás technológiájában az első változások a XIX. század elején észlelhetők. A XIX. század elejéig az üzemekben fát használtak tüzelésre,

526 CSIFFÁRY Gergely 1995. 135.

148