Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig - Studia Agriensia 25. (Eger, 2006)

Üvegesek, pénzverdék, ötvösök kapcsolata a nemesfém feldolgozással

érchegységben), a Garam folyó vidékén, a későbbi Selmecbánya, Körmöcbánya és Besztercebánya körzetében volt. E régiót a honfoglalás előtti évtizedekben a morvák uralták s ők a keleti frankok támadásai ellen szövetkeztek a honfoglaló magyarokkal. így megalapozott az a feltevés, hogy eleink az időtől jól ismerték az imént említett „arany vidéket. ”304 A Dunától északra fekvő területekre Géza fejedelem terjesztette ki az uralmát, mint ezt Devicse királyi udvarhely létezése tanúsítja, s minden bizonnyal Géza idején kezdődött el a Devicse fölötti hegyekben, az első ezüstbányában, Selmecbányán a művelés.305 A mai Magyarország területén Telkibánya és Rudabánya tartozott a királyi bányavárosok közé, míg Nagybörzsöny egyházi földesúri bányaváros volt.

A földrajzi neveink tanúsága szerint a korai középkorban az aranytermelés egy része az erdélyi, a nyitrai és gömöri folyók és patakok aranymosóiból származott. Ezek emlékét őrzi máig a sok Aranyos előtagú patak- és helységnevünk. 1892-ben Hanusz István 87 Aranyos helynevet gyűjtött össze a térképek alapján.306 Az aranyászok, vagyis az aranymosók a folyóvizekben szállított, s a parti homokpadokon feldúsuló ércszemcsék kinyerésére szakosodtak. A Duna fövenyében előforduló arany nagyon finom, néhány század milliméter szemcseméretű, s a Magas-Tauem ércesedéséből származik. A Duna csallóközi és szigetközi szakaszán évszázadokon keresztül mosták az aranyat. A folyó hordalékában köbméterenként meglévő néhány 100 milligramm arany szorgos munkával napi 2-3 gr nemesfémet adott, és szerény megélhetést biztosított az egyszerű eszközökkel dolgozó aranyászoknak. Elsősorban az áradások idején lerakodott, nehéz ásványokban dús hordalékból mosták az aranyat.

A Dunai aranymosás jelentőségére utal a Csallóköz régi elnevezése, az Aranykert. Ez utóbbi földrajzi név keletkezését Bél Mátyás a térségben folytatott aranymosással magyarázta. A XI. század végén, a csallóközi Aranyoson (Csallóközaranyos) aranymosók éltek, akik Dávid herceg adománylevele szerint egy tihanyi aranyművest látták el nyersanyaggal.307 A XVI. századi urbáriumok szerint 1574-ben aranymosást folytattak Dióspatony (Diósför304 ZSÁMBOKI László 1982. 14-18.

305 GYÖRFFY György 1983. 102. Devicse település neve kétségtelenül Géza fejedelem (Gyevicsa a forrásokban) nevét őrzi Hont megyében.

306 GAZDA István 1990. 347.

307 ILON Gábor-UGHY István 1995. 107.

106