Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)

MAGYARORSZÁG VÉDELME -EURÓPA VÉDELME BALASSI BÁLINT ÉS BOCSKAI ISTVÁN KORÁBAN - GEBEI SÁNDOR: A kozákság mint a lengyel végek határőrsége (1569-1648)

kát a Dnyeper menti búvóhelyeikről, „állandó, nagylétszámú sereg ottani ál- lomásoztatására” pedig a jelen körülmények közepette a Rzeczpospolita képtelen. Ugyanitt hangzott el először az az új taktikai elem, amelyet a lengyel királyok a későbbiekben kénytelen-kelletlen, de mégis alkalmaztak. Jelentőségét kiemelendő, idézzük: „Ugyancsak megpróbálkozunk azzal, nem lehet-e őket a szolgálatunkba hívni, habár nem kezeskedünk azért, hogy egy részük nem megy el a Moszkvai határok mögé. ”27

Alig néhány hónap múlva bebizonyosodott, hogy a dnyeperi vidékeken a fegyveres rendcsinálás nem járható út, viszont a központi hatalom és a „Lentiek” tárgyalásához, sőt megegyezéséhez mégis elvezetett. 1578. szeptember 16-án Lvovban megszületett az a megállapodás (Postanowienie z Nizowcy), amely a dnyeperi zuhogok mögött élő, 3000 fősnek mondott kozákokból 500 „bátor zaporozsjeit” királyi szolgálatba fogadott fel. A királyi zsoldba került kozákok hűséget esküdtek a királynak, megígérték, hogy „a Cserkasszi és a Kanyevi sztaroszta, herceg Michal Wisniowiecki hatalma alatt hűségesen szolgálnak”, sem Moldvát, sem az ocsakovi, sem a belgorodi (akkermani), sem a benderi tatárokat nem háborgatják, az orosz-tatár harcokba nem avatkoznak be. „.. .ezért a szolgálatukért mi (Báthori István - G. S.) , a kincstárunkból 500főnek, évente hat litván kopát, egy öltözetre való posztót fogunk fizetni. ” (z skarbu naszego na rok piçciset ludziom, po szesci kóp litewskich i suknie na giermak ...bçdziempiacié.)28 Az 1581-es zsoldfizetési jegyzékből kiderül, hogy a „Lentiek”, 530 fő továbbra is M. Wisniowiecki parancsnoksága alatt katonáskodtak, Podóliában a határokat őrizték és nem vettek részt az orosz-lengyel háborúban. Féléves zsoldjuk (za pólroku) fejenként 7-15 lengyel arany között ingadozott, gyalogkozákok kozákparancsnoka 200 aranyat vehetett át a fizető tiszttől.29 Az orosz-lengyel háborút lezáró Jam Zapolszkij-i béke megkötése után is fennmaradt a királyi sereg kozák kontingense 600 fővel. Ugyancsak a zsoldjegyzék bizonyítja a kozák gyalogosok

27 Közli Reinhold Heidenstein (Báthori István lengyel király személyi titkárának) Diariuma alapján Sztorozsenko A. V: Szefan Batorij i dnyeprovszkije kazaki. Kijev, 1904. 56-57.

28 Ua. 72-74., Jarosz, Wlodzimierz: Legenda Batoryanska. In: Kwartalnik Historyczny Lwów, 1903 . 603-604., Golobuckij: Zaporozsszkoje kazacsesztvo 92-93., Szbomyik letopiszej, otnoszjascsihszja k isztoriji Juzsnoj i Zapadnoj Ruszi. Kijev, 1888. 3. (Szbornyik letopiszej); Pusztán az adatszerűség céljából megjegyezzük, hogy az 500 lajstromos kozákot 74 „nyugati- ruszbeli és litván”, továbbá 7 lengyel városból, járásból vették a nyilvántartásba. - Kljucsevszkij V. O.: Kursz russzkoj isztoriji. Csaszty III. Moszkva, 1988. (Reprint). Lekcija XLVI. 105.

29 Zródta dziejowe. tom IX/B. (Pawinskiego): Warszawa, 1881. 294-295.

300