Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)
MAGYARORSZÁG VÉDELME -EURÓPA VÉDELME BALASSI BÁLINT ÉS BOCSKAI ISTVÁN KORÁBAN - GEBEI SÁNDOR: A kozákság mint a lengyel végek határőrsége (1569-1648)
1. vizsgálódásainkat az 1569 utáni lengyel-litván reálunió, a Rzeczpospolita (Lengyel-Litván Nemesi Köztársaság) területére szűkítettük le, az orosz- országi (a doni) kozákság analóg vagy speciális vonásaira nem térünk ki; 2. nyomatékosan hangsúlyoznunk kell, hogy a lengyel-litván állam déli, délkeleti irányú terjeszkedésével egyenes arányban a végvidék (= kraj, okraj, okrajná) időről időre más és más területeket jelölt. Amíg a 15. század második felében Podóliára (a Dnyeszter és a Déli-Bug folyók határolta terület alig lakott részeire) és a Kij évtől 100-200 km-re délen húzódó sávra vonatkoztathatjuk a kraj fogalmát, addig a 16. század második felében a végek a Dnyeper alsó folyásához, illetve mellékfolyóinak (Trubezs, Szula, Pszjol stb.) térségébe tolódtak ki. 3. 1569 előtt a szóban forgó területek még a Litván Nagyfejedelemség részeit képezték, ám a lublini unió (1569) eredményeképpen azok a Lengyel Korona közvetlen fennhatósága alá kerültek. Nem szükségtelen, ha ezt a Magyarországon kevésbé ismert állam-egyesülési folyamatot, legalábbis egyes állomásait nyomon követjük. A Rzeczpospolita valójában a litvánok kezdeményezésére, de végülis a litvánok akarata ellenére született meg. Konkrétan: a Litván Nagyfejedelemség egy évtizedes sikertelen háborúskodás után a vele perszonálunióban élő Lengyel Királysághoz védelem, illetve az elvesztett livón területek visszaszerzése reményében segítségért fordult az 1558 óta Litvánia rovására terjeszkedő Oroszország ellenében. Krakkó igen súlyos árat, a lengyel-litván államok reálunióban való egyesülését követelte Vilnótól a katonai támogatásért. Az egyesülés feltételeinek a kidolgozásakor súlyos érdekellentétek kerültek a felszínre, a tárgyalások felfüggesztésére is sor került. A csak északra koncentráló litvánok akaratáról a nagyfejedelemség déli és keleti régiói nem vettek tudomást és a vilnói központtól önállósítva magukat, egymás után a Lengyel Koronához való csatlakozásukat deklarálták 1569 márciusában. A sort Podlasie (=Erdőalja, március 5-én) és Volhínia (május 26- án) nyitotta meg, „Kijówia” (=Kijev és vidéke, a Dnyeper folyó vidéke, június 5-én)2 és „Braclavia” (=Braclaw, Braclav és vidéke, a Déli-Bug folyó 2 Wisner, Henryk: Wielkie Ksiçstwo Litewskie Korona Polska - Rzeczpospolita. In: Przeglad Historyczny (PH) 1976/4. 575-576.; Kutrzeba, Stanislaw: História ustroju Polski. Korona. Poznan, 2001. 135-136. (Kutrzeba jogtörténész professzornak ez az alapvető munkája először 1905-ben jelent meg, az idézett reprint a 8. kiadást megért, 1949-es kiadás alapján készült.) 292