Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)

AZ EGRI VÁR DIADALA - 1552 - BITSKEY ISTVÁN: Végvár és kultúra

hozzátesszük, hogy számos diák külföldi taníttatási költségeit is fedezte, akkor kiteljesedik előttünk annak a várkapitánynak a képe, aki mind a kardforgatásban és hadvezetésben, mind pedig a felső-magyarországi kései humanista szellemi közegben egyaránt helytállt és a hazai reneszánsz értékvilágát megtestesítette.31

Az elmondottak alapján aligha vonható kétségbe, hogy mind az egri várkapitányok, mind a várbeli tisztek legjobbjai igyekeztek egyidejűleg szolgálni Marsot és Minervát, a hadak istenét és a tudás letéteményesét s ezzel megteremtették a „vitézlő oskola” sajátos kultúráját, a végekre jellemző értékrendet, amely a kereszténységre épült. Ennek az európai viszonylatban is eléggé társtalan, egyedi szellemi közegnek a feltárásában még sok a kutatási feladat. Annyi azonban már most is eléggé egyértelműen kimondható, hogy ezt az eszmevilágot a virtus militaris és a religio, a fama és a christiani- tas, a vitézi dicsőség és a keresztény hit vezérelte, de benne a prudentia tisztelete és a literatura művelése is előkelő helyet kapott, így alakult ki az a végvári műveltség, amelynek Eger egyik jellegzetes példája, „tüköré” volt, de amely többé-kevésbé az egész királyi országrész végvári láncolatát is jellemezte. Ez a várrendszer tette lehetővé azt is, hogy mögötte, azaz a királyi országrészben megszerveződjenek azok a főúri udvarok, amelyek a Félhold árnyékában is biztosítani tudták az európai civilizáció jelenlétét.32 Ezért válhatott az udvari kultúra centrumává többek között a Perényiek és Dobók sárospataki vára, a Báthoriak ecsedi, a Thurzók biccsei otthona, a Dunántúlon pedig a Batthyány-familia németújvári vagy a Nádasdyak sárvári rezidenciája. A végvárak így nem csupán közvetlenül, saját katonai és szellemi teljesítményeikkel, de közvetve, a megmaradt országrész viszonylagos nyugalmának biztosításával is hozzájárultak ahhoz, hogy a kultúra fényjelei a háború viharai közepette se aludjanak ki a Kárpát-medence területén.

31 Hangay Zoltán: Erdély választott fejedelme, Rákóczi Zsigmond. Bp. 1987. 45-64. Szabó András: Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem (1544-1608). Kiegészítések egy életrajzhoz. Történelmi Szemle. 1986. 340-350.

32 Sinkovits István: Európai műveltség a magyar végvárak mögött. Századok, 1943. 154-172.

195