Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)
AZ EGRI VÁR DIADALA - 1552 - HIDÁN CSABA: 16-17. századi fegyverek vizsgálata a kísérleti régészet segítségével. Az egri Dobó István Vármúzeum hódóltság-kori fémanyaga
lű fokosokat nem lehet dobni. A fokosok és fokosbárdok között nem csak az a különbség, hogy a fokosbárd állapja nagyobb és súlyosabb, hanem az is, hogy ameddig a metszeteken és a meglévő tárgyi anyagban a fokosok nyele hosszú, addig a fokosbárdok nyele rövid, és a metszeteken a gyalogos katonák legtöbbször mellékfegyverként övbe szúrva hordják. A csákány mivel nem túl nehéz fegyver (általában 40 és 85 dkg), alkalmas volt mind lovas, mind gyalogharcra. Apor Péter említi írásában, hogy a buzogány és a díszes lovaglókorbács mellett a jó fokos csákány szinte mindennapos eszköz volt a nemes ifjak kezében. A buzogány a 16. században még mellékfegyver a harcosok kezében, de egyre inkább hatalmi jelképpé válik a tiszteknél. A kopj a félelmetes szál fegyver a magyar huszárok kezében, azonban a francia kovács és a spanyol kovás lőfegyverek megjelenése után egyre inkább háttérbe szorul. Igaz, hogy a jól végrehajtott lovasroham félelmetes erővel bírt, de a 17. században a gyalogság egyre növekvő tüzereje sokszor kétes kimenetelűvé változtatja a nyílt mezőn nagy tömegben végrehajtott kopjásrohamokat. A gyalogság korábban elhagyja a lándzsát és a 17. században csak egy Bocskait hajdúi körében ábrázoló metszeten láthatunk lándzsás gyalogosokat. Az íj a 16. században a lovasságnál még elég gyakori fegyver, bár jelentősége egyre csökken. A magyaroknál megtalálhatjuk a régi típusú magyar íjat, de a 16-17. században az oszmán-török és a krími tatár íj is megjelenik.10 Mindhárom íjfajta az összetett merevszarvú visszahajló sztyeppéi íjak típusába tartozik, azonban jól láthatóak a különbségek is ezeknél az íjaknál. Felépítés és az íj fizikája szempontjából a krími-tatár íj a legjobb. A hajlós karok és az íj szarvak találkozásánál alkalmazott húrpecek lehetővé teszi, hogy az íj szarvak olyan szögben csatlakozzanak a hajlós karokhoz, hogy hosszabb ideget lehessen használni. Az íjat mégsem kell túl nagy méretűre készíteni és így könnyebben hordható, kevésbé akadályozza a lovas mozgását. Az íj erősségét azonban nem önmagában az határozza meg, hogy magyar, török vagy tatár típusú. Mindhárom íjat lehet erősre és gyengébbre készíteni. Legendák keringenek arról a török íjászról, aki átlőtte a Boszporuszt. 10 Régi típusú magyar íjat láthatunk egy 1514-es Dürer metszeten (Zarnóczki Attila: Mátyás király katonái, h. n., 1992. 21. oldal), valamint egy 1518-as Dürer metszeten (Kalmár János: Régi magyar fegyverek. Bp., 1971. 136. oldal), de ugyancsak Dürernél látható törö- kös magyar íj egy 1517-es rajzon (Siklóssy László: A magyar sport ezer éve. Bp., 1927. 33. oldal). Krími tatár típusú íjat láthatunk egy magyar huszár oldalán a La salle des Husards c. könyvben, Isaac Major rézmetszetén. 181
