Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)

AZ EGRI VÁR DIADALA - 1552 - HIDÁN CSABA: 16-17. századi fegyverek vizsgálata a kísérleti régészet segítségével. Az egri Dobó István Vármúzeum hódóltság-kori fémanyaga

STUDIA AGRIENSIA 24, 2006

Hidán Csaba László

16-17. SZÁZADI FEGYVEREK VIZSGÁLATA A KÍSÉRLETI RÉGÉSZET SEGÍTSÉGÉVEL

Az egri Dobó István Vármúzeum hódoltság-kori fémanyaga

„A múlt nem azonos azzal, ami megmaradt belőle’’

(László Gyula)

A 16-17. századi anyaggal foglalkozó régésznek más korokhoz viszonyítva többféle hátránnyal kell megküzdenie, és többféle előnynek is örülhet.

A hátrányok közül elsőnek meg kell említenünk azt, hogy viszonylag kevés az a régészeti anyag, ami ép állapotban került a földbe. A melléklettel való temetkezés ugyanis már rég megszűnt, és sem a keresztény, sem a muzulmán vallás nem tűrte a halott teljes felszereléssel; ékszereivel, lovával való elhantolását.

Az a kevés anyag, ami a sírba került pedig még annyira sem jellemző egy- egy etnikumra, vagy kisebb-nagyobb területre, mint a korábbi századokban.1

A megfigyelések a különböző feltárásokon azt eredményezték, hogy a fémanyag nagyon kevés a 16-17. századokból. Az értékes fémet újrahasznosítás céljából összegyűjtötték, méghozzá igen gondosan. Az egri vár példája is jól igazolja ezt, ahhoz a vár árkaiban is alig volt fémanyag.

1 A régészeti anyag soha nem azonos egy-egy etnikummal, legfennebb nagyon jellemző egy- egy kultúrkörre. A népvándorlás korában is, különböző a régészeti anyag azonossága, egységessége. A honfoglaló magyarok régészeti hagyatéka például egységesebb, mint az avaroké, de az avaroké is egységesebb, mint a vandál, gót vagy gepida anyag. Ebben az esetben sem tudjuk azt mondani azonban, hogy a régészeti anyag azonos az etnikummal. Időben, ahogy közeledünk a középkor vége felé, a kereskedelem, a különböző kultúrkörök kölcsönhatásai ezt még nyilvánvalóbbá teszik.

173