Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)
AZ EGRI VÁR DIADALA - 1552 - SARUS KISS BÉLA: Egy hegyvidéki végvár katonai infrastruktúrája. Murány katonasága, építményei és fegyverzete
A fogalmazványból — amely majdnem teljesen megegyezett a Nogarol- nak írt levéllel - megtudjuk, az egész ügyet Herberstein indította el, amikor Ungnad Dávidnak írt jelentést a kérdésről. Az ügy időzítése kapcsán nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy éppen az új kapitány hivatalba lépése után került az ügy a Haditanács elé. A vas Hódoltságba szállítása már Maskó kapitánysága alatt is gyakorlat lehetett. O azonban - talán anyagi érdekeitől vezérelve -, nem jelentett erről senkinek. Tehetetlenségének lehetett az is oka, hogy a vaskereskedelembe nem tudott érdemben beleavatkozni, mivel a hámorosok portékáikkal Rimaszombaton kereskedhettek, amely város Fülekhez jóval közelebb esett, mint Murányhoz. Anyagi érdeke a tiltott kereskedelemben ott jelentkezett, hogy mivel az uradalom vashámorosai csak a kialakult piacaikon (az Alföldön, illetve Erdélyben) tudták értékesíteni termékeiket, bizonnyal felhagytak volna a bányák művelésével, a hámorok üzemeltetésével, ha ezt megakadályozza. így készpénzadótól és természetben megkapott vasbevételektől esett volna el a vár. (Zárójelben merem csak a kapitányt azzal gyanúsítani, hogy esetleg közvetve maga is részt vett a vas Hódoltságba csempészésében.) Herberstein hivatalának átvétele után hamar felismerte a helyzet ellentmondásosságát és nem tétovázott erről feletteseit értesíteni. Érdekes, hogy az a céhszabályzat, mely az uradalom területén található Jolsva hutásainak és hámorosainak a munkáját és a vas értékesítésének módját szabályozta, és amelyet éppen Herberstein erősített meg 1585. március 9- én, szót sem ejtett a törökkel folytatott vaskereskedelemről.166 A felsorolt jelentős számú adat ellenére a források jellegéből és töredékes voltából adódóan sajnos nem lehet meghatározni azt, hogy pontosan mennyi ágyú készült Murányban, de nagyságrendileg ennek a számnak mindenképpen néhány tucat alatt kellett lennie. Ennél jelentősebb számban készülhettek szakállasok, számukat azonban még becsülni sem tudjuk. Véleményem szerint a murányi ágyúöntő műhely és hadszertár kialakulását a vár kedvező fekvése és az előnyös természeti viszonyok indokolták, részben pedig az, hogy itt már Kassa Habsburg kézre kerülése (1552) előtt elkezdhették a műhely és a hadszertár kiépítését. A felsorolt adatokból nehéz egyértelműen meghatározni a murányi ágyúöntés szerepét és jelentőségét. Az bizonyos, hogy nem látott el jelentős szerepet a magyar végvárak ágyúval való ellátásában. Talán akkor járunk legköze166 Heckenast, A murányi vashámoros céh szabályzata. 155
