Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)

AZ EGRI VÁR DIADALA - 1552 - SARUS KISS BÉLA: Egy hegyvidéki végvár katonai infrastruktúrája. Murány katonasága, építményei és fegyverzete

napra, havonta 4795 Ft-ot kellett volna fizetni, ami összesen 91 105 rFt-ot tett ki. A biztosok 35746 rFt 12 kr értékű élelem kiosztását ismerték el, de ezek után is csak 7300 rFt fizettek ki készpénzben. A hátralék tehát Komáromban 48 058 rFt 48 kr, a győri tartozással pedig összesen 75 871 Ft 12 kr.

A kimutatásból azt is megtudhatjuk, hogy Győrben a Thurings (?) kapitány alatt szolgáló katonák zsoldja 1561. július 1. és 1562. december 22. között összesen 23 478 rFt 29 és 2 d-t tett ki. Ebből a mustra alkalmával még a várban tartózkodó és még életben lévő katonák részére az előzetes elszámolások szerinti nyugták alapján 14 700 Ft 51 kr-t, a mustra alkalmával történt elszámoláskor a biztosok 3276 rFt 8 kr-t számoltak el. Igencsak jelentős az az összeg (5501 rFt 30 kr 02 d), amelyet azoknak a katonáknak az élelmezésére fordítottak, akik a mustra bekövetkeztéig meghaltak, vagy a várból (a velük való elszámolás nélkül) eltávoztak. Ezek az arányok a másik, Salamon kapitány alatt Győrben szolgáló német zászlóaljnál is hasonlóan alakultak. A mustra előtt benyújtott elszámolások szerint és a még a mustrakor is a várban tartózkodó, még élő katonáknak kiosztott élelem értéke: 13 192 rft 55 kr 1 d volt, a mustra alkalmával pedig még 2933 rft 31 kr-t egyenlítettek ki a zsoldösszegből. Az elhunyt és eltávozott katonák között a mustra előtt 5186 rFt 41 kr értékű élelmet osztottak szét. A mustramesterek tehát mindkét esetben a meghalt/eltávozott katonák részére kiosztott élelmet is úgy számolták el, mintha az a ténylegesen kifizetett zsoldhoz tartozna.

Látható, hogy az uralkodó mustramesterei egészen a kifizetés napjáig elszámolták az élelmet, ugyanakkor a katonák szolgálatát csak november 23-ig, illetve 28-ig tették meg. Hasonló eljárás még az 1551-es évben a komáromi katonák tiltakozását váltotta ki. Erről egy parancsból értesülünk, melyben az uralkodó Sigmund Wilpacher élésmestemek megparancsolta, hogy a komáromi őrség mustrájakor csak az április 1-ig kiosztott élelmet vonhatja le élelmükből, mivel a katonák nehezményezték, hogy azt az élelmet is le akarják vonni, amit április 1-ig és a tényleges mustra közötti időszakban osztott ki számukra az élésmester.35

Szerencsére ismert három komáromi katona esete is a tényleges zsoldfi- zetésre.36 Hanns Franckh, Leonhart Pronauer és Michel Deichtenfurttner komáromi „Lantzkhnecht”-ek, 1557 febmáijában az uralkodóhoz fordultak

35 ÖStA HKA GBÖ Bd. 67. föl. 142r 1551. május 15.

36 ÖStA HKA HFU RN6 Konv. 1557 April, fol. 8-9. Bées, 1557. február 7. körül. Másolat. Hanns Franckh, Leonhart Pronauer és Michel Deichtenfurttner komáromi katonák kérvénye.

126