Petercsák Tivadar: Nemesi és paraszti közbirtokosságok Heves Megyében (XVIII-XX. század) - Studia Agriensia 23. (Eger, 2003)

I. A FALUSI GAZDASÁGI KÖZÖSSÉGEK TÖRTÉNETI KÉRDÉSEI ÉS TÖRVÉNYI KERETEI

I. A FALUSI GAZDASÁGI KÖZÖSSÉGEK TÖRTÉNETI KÉRDÉSEI ÉS TÖRVÉNYI KERETEI

A XX. század utolsó évtizedében lezajlott társadalmi-gazdasági átalakulás az évezredes hagyományokkal bíró önkormányzati rendszer újbóli kiépülését és megerősödését is jelentette Magyarországon. A köz- igazgatási autonómia mellett a szintén önkormányzati alapon szervezett lokális gazdasági közösségek múltbeli példái és tapasztalatai segítséget nyújthatnak a jelen agrárgazdaságában zajló átalakulás új szervezeti kereteinek a kialakulásához.

A mezőgazdálkodáshoz kapcsolódó helyi gazdasági közösségek tipikus formája a közbirtokosság, amelynek előzményét a középkorig visszanyúló földközösségben kereshetjük.

A földközösség a feudális társadalom vérségi vagy területi alapon szerveződő földbirtoklási és földhasznosítási szervezete, ahol a termelő egyén csak a közösség tagjaként kerülhet kapcsolatba a földdel. A nemzetségi földközösség alapja a vérségi kötelék, de ezen közösségek a XIV. századra felbomlottak. A falusi földközösségek a XI. század végétől az állandó megtelepedés következtében területi alapon szerveződtek. A közösség tagjai szabad foglalás vagy a földek időnkénti újraosztása révén birtokolhatták a faluközösség földjét. A szabadon foglalt földek a XII. században már újraosztásos földekké váltak. Általában a szántóföldeket és a réteket osztották újra, s ezt a sorshúzásról fíivön- osztásnak vagy nyilas osztásnak nevezték. A legelőt, erdőt és a halászó vizeket a falu közössége osztatlanul közösen használta. A földközösségnek nemcsak a falu jobbágyai, hanem a földesurak is tagjai lehettek, és ilyen esetekben a község az urak számára is földet osztott, de a falusiakétól nagyobb arányban.1

1 Tagányi Károly 1950.; Bán Péter 1980. 254-256.; Kristó Gyula 1984. II. 1043-1044.

5