Petercsák Tivadar: Nemesi és paraszti közbirtokosságok Heves Megyében (XVIII-XX. század) - Studia Agriensia 23. (Eger, 2003)

III. NEMESI KÖZBIRTOKOSSÁGOK HEVES MEGYÉBEN - 2. A közös erdők használata

Az ivádi közbirtokosok a XIX. század elején dolgoztak ki erdőrendtartást, amellyel biztosítani kívánták a közös erdők rendeltetésszerű használatát és felügyeletét. A „transactio"-ban 1802-ben megállapodtak abban, hogy tűzifát csak dőlt fából vagy gallyból vegyenek, ne élő fából. Aki e tilalmat megszegi, három forintot fizet. A közös erdőből fát senki nem ajándékozhat és adhat el. A tilalomtörő büntetése két forint. Makktermő fát egy forint büntetés terhe mellett nem szabad kivágni. A rend ellenőrzésére a közbirtokosságok maguk közül erdőbírót választanak, aki behajtja a büntetést a tilalomtörőn vagy zálogot vesz. Az erdőbírónak minden közbirtokos engedelmességgel tartozik, aki ellenszegül, 50 forint a büntetése. Ha valaki épületfát vagy karónak való fát akar vágni, köteles előbb az erdőbírónak jelenteni. A szerződést húsz Ivády írta alá, de az erdőhasználat körül továbbra is sok a vita.

1817-ben id. Ivády László ismét panaszolja, hogy az ivádi erdő naponként pusztul, mert nem tartják meg az egyezséget. Kéri ezért az erdőnek legalább léniák szerinti felosztását. 1833-ban Ivádi Gábor erdőgondnok kér segítséget a vármegyétől, mert az ivádiak nem engedelmeskednek neki. A vármegye megállapítja, hogy az erdei kecsketartás el van tiltva a megyében, s ezt Ivádon is hajtsák végre. Ivádi Gábornak annyi baja volt a tilalomtörőkkel, hogy lemondott. Az atyafiak különben már nem fogadtak neki szót, és maguk közül új erdőbírót választottak. 1845-ben odáig fajult a közbirtokosok közötti vita, hogy az erdőbírót a kocsmában megverték.160

160 Csizmadia Andor 1979. 20-21.

54