Petercsák Tivadar: Nemesi és paraszti közbirtokosságok Heves Megyében (XVIII-XX. század) - Studia Agriensia 23. (Eger, 2003)
II. HEVES MEGYE FÖLDRAJZI ÉS GAZDASÁGI ADOTTSÁGAI, KÖZIGAZATÁSI KERETEK
redi és a hevesi járásban volt. A megye középső tájain a legelők kiterjedése messze felülmúlta a rétekét. Csak a hevesi járásban volt kevés legelő a szántóföldeknek igen jól használható talaj féleségek miatt. A legelők területe először a XX. század elején, majd az 1930-as, ’50-es évek között csökkent jelentősen. A rétek és legelők XX. század elején bekövetkezett csökkenésével párhuzamosan Heves megyében is jellemző a takarmánynövények termesztésének elterjedése, s ezáltal az intenzívebb állattenyésztésre való áttérés. Főként a lucerna, lóhere, a bükköny és a csalamádé, illetve a kukorica és a burgonya vetésterülete nőtt meg 1900-1925 között.60 A fenti adottságok kedvező feltételeket biztosítottak az állattenyésztés számára. Az 1910-1968 közötti statisztikai adatok alapján képet kaphatunk a legfontosabb tenyésztett állatok arányáról.61 Év Szarvasmarha Ló Sertés Juh 1910 69 200 32 622 88 951 121 118 1930 55 268 30 796 54 534 72 430 1934 49 340 29 150 56 095 52 915 1955 66 728 25 456 147 695 40 765 1960 62 449 21 663 128 546 61 671 1968 67 157 8 228 170 761 109 465 A szarvasmarha-állomány a XX. század közepéig fogyott, de az 1950-es években jelentős emelkedés figyelhető meg. A lovak száma csökkent legkevésbé, de a gépek alkalmazásával az 1950-es évektől egyre kisebb a jelentősége. A sertéstenyésztés az 1930-as évek mélypontja után ugrásszerű emelkedést mutat. A XX. század elején, különösen a megye északi területein a rendkívül jelentős juhtenyésztés az 1950-es években jutott a mélypontra, majd az 1960-as években erőteljesen megnőtt a főként nagyüzemi juhtartás aránya. Az erdők területe a szántóföldek után a legkiterjedtebb. A XIX. század folyamán végzett erdőirtások erőteljesen csökkentették a megye er60 He vés vármegyei... 1936.49-51. 61 Ladányi Miksa 1936. 53.; Nagy József 1970. 146. 25
