Petercsák Tivadar: Nemesi és paraszti közbirtokosságok Heves Megyében (XVIII-XX. század) - Studia Agriensia 23. (Eger, 2003)
IV. PARASZTI ERDŐ- ÉS LEGELŐKÖZÖSSÉGEK - 7. A közös erdő használata
A takarmánynövények intenzívebb szántóföldi termesztéséig az erdős határú falvakban kora tavasszal - amikor már fogytán a téli takarmány - általános volt az erdei füvek sarlózása, és az ezzel való takarmányozás. Bélapátfalván 1943-ban a közbirtokossági erdőben lévő füvet felébe sarlóztatták a jelentkezőkkel. Akik sarlózás közben kivágják a csemetét, azok felett az erdőbíróság intézkedik - határozták el. Akik a füvet lopják a vágásból, azok első büntetése 20 pengő.470 471 A lehullott és megszáradt falombot az erdős határú falvakban almo- zásra is gyűjtötték, hiszen szalmából kevés állt rendelkezésükre. Őszi lombhulláskor szedték a cserfa, tölgyfa, bükkfa és gyertyánfa levelét ajjazónak. Gereblyével csomókba húzták, és a szegényebbek zsákba kötve háton, a fogatosok befonott és gallyakkal megmagasított oldalú karfás szekérben hordták haza. Szarvaskőn szükség esetén zöld galy- lyakkal keverve és kötéllel összekötve szállították haza a harasztot.41' A XIX. század végétől megjelenő országos törvények, az erdőgazdálkodást szabályozó rendeletek ellenére sok probléma volt a közbirtokossági erdők újratelepítésével és gondozásával. A XIX. század második felében a közös erdőkben nem ültettek csemetéket.472 Tarvágás után 30-40 méterenként magfákat, anyafákat hagytak, arról települt újra az erdő. Az ilyen erdőrészt vágásnak nevezték és 5-6 évig nem legeltették, hogy mielőbb újrasarjadjon. A magfát csak akkor vágták ki, amikor a csemeték egy méterre megnőttek. Sokfelé az akácosokban is hagytak magfát, mert jobban szerették, ha az új fa nem gyökérről hajt ki. Ezért inkább tövestől szedték ki az akácfákat. A XIX. század végétől a közbirtokossági erdőkben az erdészeti hatóságok már megkövetelték a favágás utáni csemetézést, erdőtelepítést. Ebben a férfiak és a családok asszonyai, lányai vettek részt, általában erdőjoguk arányában. A facsemetéket az állami csemetekertek biztosították. Az ültetés ideje tavasszal volt, amikor az erdész irányításával dolgoztak. A férfiak ásóval, kapával 20-30 cm mély gödröt ástak, az asszonyok meg belerakták a facsemetét és rákaparták a földet. A csemetéket 470 HML V-210/a/20. 4. Vö: Petercsák Tivadar 1992. 110-112. 471 Petercsák Tivadar 1989. 315.; Igaz Mária 1964. 140. 472 Albert Ferenc 1868. 403-404. 197
