Petercsák Tivadar: Nemesi és paraszti közbirtokosságok Heves Megyében (XVIII-XX. század) - Studia Agriensia 23. (Eger, 2003)

IV. PARASZTI ERDŐ- ÉS LEGELŐKÖZÖSSÉGEK - 7. A közös erdő használata

ja. A pénzt meghatározott időn belül kellett befizetni a gazdaság pénztárába. Felsőtárkányban 1932 őszén 374 méter előre kivágatott tűzifát jelöltek ki árverésre és a kikiáltási ár méterenként 1 pengő 80 fillér volt. Nagyvisnyón 1933 januárjában 650 köbméter vegyes fa árveréséről döntöttek és egy 3-4 tagú bizottságot alakítottak a lebonyolítására.442 Bükkszéken gyakran a lábon álló szálfát is árverésen adták el. A fa lefaragott oldalára írták a vevő nevét. Ha nem tudtak megegyezni, hogy kié legyen egy-egy szebb példány, hosszabb és rövidebb pálcikával nyilat húztak. Felsőtárkányban 1936 decemberében 81 rakat tőkét termeltettek ki a közös erdőből, és rakatonként 6 pengőért értékesítették elsősorban a jogosok között. Noszvajon is úgy döntöttek 1941 októberében, hogy a Bikarét erdőrészen lévő 3 kát. holdas akácost a tagok közötti árverésen fogják értékesíteni.443 Az árverésből befolyt összegeket a közös kiadásokra fordították, de Nagyvisnyón 20 méter fa árverése révén biztosították 1935-ben az éves fajárandóságot kitermelő favágók hiányzó bérét. Bélapátfalván 1939-ben a közös erdőben a kiosztás után megmaradt 25,5 méter tőkét, tuskót árverezték el 5 pengő árban. Noszvajon a ki nem váltott járandóságot és három magfát értékesítettek 1931-ben nyilvános árverésen.444 Mikófalván rendszeresen osztalékot is fizettek a tagoknak, de Ivádon 1940-ben 820 pengőt, Bélapátfalván pedig 1947- ben a jégerfa eladásából befolyt 5399 forint 98 fillért osztották szét a tagok között illetőség arányában a tartozások levonása után.445 Sokfelé általános volt, hogy a faosztás után még néhány vastagabb szálfát elárvereztek, hogy meglegyen az áldomásra való.

A nagyobb és jobb minőségű erdőterületekkel rendelkező közbirtokosságok évente rendszeresen juttattak fát tagjaiknak, amit mindenki a saját fogatán szekérrel szállított haza. Az élelmes hegyvidéki nép a joga után járó fából minél kevesebbet rakott a szekérre, s azt az erdőn összeszedett gallyfával szaporította, így megsokszorozhatta a tűzifa mennyiségét. Erre különösen az egy-két joggal rendelkezők kénysze442 Petercsák Tivadar 1985. 259.; HML V-230/3. 1.; V-276/b/l.

443 HML V-230/3. 1., V-263/1.

444 HML V-276/b/lV-263/L; V-210/a/20. 4. sz.

445 Petercsák Tivadar 1985. 260.; HML V-269/a/l.

189