Petercsák Tivadar: Nemesi és paraszti közbirtokosságok Heves Megyében (XVIII-XX. század) - Studia Agriensia 23. (Eger, 2003)

IV. PARASZTI ERDŐ- ÉS LEGELŐKÖZÖSSÉGEK - 6. A közös legelő használata, a legeltetés rendje - a) Közbirtokossági alkalmazottak

28. kép. Kecskenyáj hazatérőben. Tarnalelesz. Szöllősi Gyula felvétele, 1953.

ban az egy éves disznó egy számos jószág, a karácsonyi fialású malacból kettő, a tavaszi fialásúból három adott ki egy számot. 1922-ben a járandóság darabonként egy véka búza és 2 korona, karácsonyi malactól 5 liter búza és 1 korona 20 fillér, nyári malac után 1 korona. Később az inflációnak megfelelően emelték a pénzösszeget, de a termény maradt.

1932-ben úgy döntött a közgyűlés, hogy azok a sertéstulajdonosok, akik csak pár hétig tartanak sertést a legelőn, azok csupán az egész évi járandóság 1-ét kötelesek megfizetni. 1941-ben - mivel a faluból senki sem jelentkezett - Bélapátfalváról fogadtak kondást, akinek egy véka búzát és egy pengőt fizettek egy szám sertés után. A közbirtokosság biztosított számára egy szoba-konyhás lakást, egy kocsi tüzelőt, sertései és egy tehén részére ingyenes legelőt és a költözködéshez két fuvart.364

364 Petercsák Tivadar 1987a. 150.

160