Petercsák Tivadar: Nemesi és paraszti közbirtokosságok Heves Megyében (XVIII-XX. század) - Studia Agriensia 23. (Eger, 2003)
I. A FALUSI GAZDASÁGI KÖZÖSSÉGEK TÖRTÉNETI KÉRDÉSEI ÉS TÖRVÉNYI KERETEI
jogerős határozatokat az elnök és a tisztségviselők (erdőgazda, pénztáros, jegyző) hajtják végre. A törvény szabályozta a közös jövedelem felhasználásának, a közös teher viselésének és az erdei haszonvételek gyakorlásának a szabályait is. Előírta, hogy az erdőbirtokosságnak erdőrendtartást kell készitenie.30 Az erdőbirtokosságok jogi személyiségét az erdő- és természetvédelemről szóló 1935. évi IV. te. biztosította, amikor a közbirtokossági és a volt úrbéres erdőkre is kötelezően elrendelte az erdőbirtokossági társulatok alakítását. A közös erdő tulajdonosainak eddigi tulajdonosi illetősége a társulat megalakulása után használati illetőséggé alakult át, és az egyes tagok által leadott szavazatok számát használati illetőségük nagysága döntötte el. E szerint részesültek az erdőbirtok jövedelméből is. A közös erdő és minden egyéb közös ingatlan és ingó vagyon az erdőbirtokossági társulatra szállt át, az egyes tagokat csak az erdőbirtok közös használata és az ezzel járó jogok illették meg. A megalakult és a földművelésügyi miniszter által jóváhagyott alapszabállyal rendelkező erdőbirtokossági társulat tehát a közös erdő tulajdonosává lett. Az erdőbirtokossági társulatok ellenőrzését az újonnan felállított erdő-felügyelőségek látták el.31 Az 1935. évi erdőtörvény 146. §-a összhangot teremt az 1913. évi X. tc.-kel, hiszen egy-egy településen sokszor ugyanazoknak volt illetősége a közös erdőben és legelőben. Eszerint „nem kötelesek erdőbirtokossági társulattá alakulni a tulajdonostársak azokra az erdőterületekre nézve, amelyekre az 1913:X. törvénycikk alapján legeltetési társulattá alakultak meg”.32 Ugyanakkor a legeltetési társulatok kötelesek voltak alapszabályaikat és legelőrendtartásukat erdőrendtartással kiegészíteni, az erdőbirtokossági társulatoknak pedig a legeltetési célokat szolgáló területeikre az 1913. évi X. te. rendelkezései szerint kellett legelőrendtartást alkotniuk. A második világháborút követő földreform során azokban a községekben - főként az erdős vidékeken -, ahol a jogos földigényeket szán30 Mihalovits János 1919. 31 Kollwentz Ödön 1986.359-360. 32 Az erdőkről ... 1942. 259. 14
