Petercsák Tivadar: Nemesi és paraszti közbirtokosságok Heves Megyében (XVIII-XX. század) - Studia Agriensia 23. (Eger, 2003)
IV. PARASZTI ERDŐ- ÉS LEGELŐKÖZÖSSÉGEK - 6. A közös legelő használata, a legeltetés rendje
állapította meg a volt hadifoglyoknak, illetve özvegyeiknek juttatandó erdő területét azzal a kiegészítéssel, hogy ha valakinek a régi vagy az új erdőbirtokosságban már van erdőrésze, annak 4 kát. holdra egészítik ki az erdőjárandóságát. Ez alapján 16 helyi lakos kapott 1 -4 kát. hold közötti erdőterületet, illetve jutott a közös erdőből kitermelt fához.317 Az űj erdőbirtokosságok a régi úrbéri közbirtokosságokhoz hasonlóan működtek. Az évenként juttatott fát azonban a legtöbb helyen már bérmunkásokkal méterbe vágatták és a vezetőség osztotta szét jog alapján. 6. A közös legelő használata, a legeltetés rendje A közbirtokosságok néhol már a XX. század elejétől, a legtöbb Heves megyei faluban pedig a két világháború közötti évtizedektől a központi rendeletek alapján készített és a helyi sajátosságoknak megfelelően kiegészített legelőrendtartással rendelkeztek. Ezt a közgyűlés fogadta el, majd a Megyei Közigazgatási Bizottság, illetve a Földművelésügyi Minisztérium hagyta jóvá. A legeltetési társulatok tagjai a közös tulajdonban lévő legelőből az illetőségen alapuló legelőjog révén részesedtek. Legelőjog értelemben a megye déli részén használták még a járás, legelőjárás (Mezőtárkány, Poroszló), tehénjárás (Átány, Heves) kifejezést is.318 A legelőjog eredetileg a szántóföldhöz, a telki állományhoz tartozott, és a jobbágyfelszabadítás utáni legelőelkülönítéskor egy-egy gazda birtoka után járó legelőnek a közösből ráeső eszmei részét jelentette. Felsőtárkányban 317 ENA 2854-84. 6., 7a„ 7b. 318 A legelőjoghoz L.: Szabó István 1979-80. 201-221.; Deli Edit 1984. 84—90.; Petercsák Tivadar 1999c. 927-942.; Az Alföldön általános a legelőjog értelemben használt járás kifejezés. Vö. Bencsik János 1972-74. 39.; Tóth Ilona 1973. 265-286.; Szabó István 1979-80. 209.; Hagymásy Sándor 1982. 70.; Kovács Károly 1994. 146.; Fél Edit-Hofer Tamás 1997. 34.; Petercsák Tivadar 2001c. 381. 140
