Petercsák Tivadar: Nemesi és paraszti közbirtokosságok Heves Megyében (XVIII-XX. század) - Studia Agriensia 23. (Eger, 2003)

IV. PARASZTI ERDŐ- ÉS LEGELŐKÖZÖSSÉGEK - 2. A volt úrbéresek közbirtokosságainak megalakulása

Tarnaszentmiklóson a földbirtokos káptalan azért adta meg a telkenkénti maximális 22 holdat, mert a faluban a legelő vízáradásos, szikes határrészen terül el, a szántók keveset érnek, a lakók számára inkább a marhatenyésztés nyújt kereseti lehetőséget.239

Bükkszéken és Gyöngyösorosziban az erdőjárandóságot jórészt legelőben adták ki.240 Kisnánán viszont az alispáni bíróság 1871 -ben nem ítélt meg erdőjárandóságot, de a telkenkénti 13 hold legelőilletőség felét erdőben kapták meg.241

Sarudon az egykori nádlási haszon fejében az eredetileg megítélt telkenkénti 16 hold legelő mellé kárpótlásul újabb 88 kát. hold legelőt adott az úrbéri bíróság.242

Markazon az uradalmi, valamint az egykori jobbágyok és zsellérek legelőinek a határvonalán végig nagy kőrakásokat emeltek, amelyeket minden évben fehérre meszeltek, hogy messziről is jól lehessen látni, ha az egyik fél csordája átmegy a másik legelőjére.243

2. A volt úrbéresek közbirtokosságainak megalakulása

A földesúritól különválasztott erdőt és legelőt nem osztották szét a volt úrbéreseknek, hanem közös kezelésükben maradt. A XIX-XX. század fordulóján már Heves megye legtöbb településén működött legalább egy szervezet, gazdasági közösség, amely a legelő és az erdő ügyeit intézte. 1885-ben a 114 837 kát. holdnyi összes erdőből 5534 kát. hold (4,8%) volt a közbirtokosságoké.244

A törvények nyomán Heves megyében létrejött gazdasági közösségek megalakulási körülményeit, a legelő és erdő közös használatának kezdeteit a Heves Megyei Levéltár iratai alapján ismerjük. A XIX. szá239 Soós Imre 1975. 478.

240 Soós Imre 1975. 130.; 229-230.

241 Soós Imre 1975. 324-325.

242 Soós Imre 1975. 433.

243 Hacsavecz Béla 1992. 167.

244 Bedő Albert 1885. 244-252.

113