Petercsák Tivadar: Nemesi és paraszti közbirtokosságok Heves Megyében (XVIII-XX. század) - Studia Agriensia 23. (Eger, 2003)

IV. PARASZTI ERDŐ- ÉS LEGELŐKÖZÖSSÉGEK - 1. A feudalizmus legelő- és erdőhasználat átalakulása 1848 után

IV. PARASZTI LEGELŐ- ÉS ERDŐKÖZÖSSÉGEK

1. A feudalizmuskori legeld- és erdőhasználat átalakulása 1848 után

Az 1853. évi úrbéri pátensnek megfelelően Heves megyében is felállították az úrbéri törvényszékeket, amelyek 1856. január 30-án kezdték meg a működésüket. Valamennyi községben megegyezés vagy bírói ítélet döntötte el az úrbéres telkek és zsellérhelyek mennyiségét, az irtásföldek, maradványföldek tulajdonjogának kérdését, illetve sok más függőben maradt ügyet. Témánk szempontjából fontos, hogy ekkor kellett megegyezni a volt foldesúr(ak)nak és az egykori jobbágyoknak, zselléreknek a korábban közösen használt legelő és erdő elkülönítéséről, azok jobbágytelkekhez kapcsolódó területéről. Az elkülönözési és tagosítási eljárás Heves megyében - kevés kivétellel - 1867-ig befejeződött, és falvanként megszabták az egy telekre jutó legelő- és erdőterületet, s azt külön kimérték a volt úrbéreseknek.234

A Függelékben közöljük Heves megye azon 83 településének adatait, ahonnan a legelő- és erdőelkülönözés konkrét tényeit ismerjük Soós Imre kutatásai alapján.235 Legelőt minden faluban kaptak telkenként 4-22 kisholdat, erdőben pedig telkenként 5-12 kishold mennyiségben csak 19 - főként a megye északi, erdős tájain lévő - település úrbéresei részesültek. Mátraballán, Noszvajon és Novajon együtt állapították meg az erdő- és legelőjárandóságot.

Az úrbéri pátensben megjelölt erdő- és legelőterület konkrét helyi mértékét a falubeli erdő-legelő nagysága és minősége, valamint a jobbágykori használat, faizási gyakorlat és az allodiális, majorsági területek megléte vagy hiánya befolyásolta. Hacsavecz Béla kutatásaiból is234 Soós Imre 1975. 59.; Petercsák Tivadar 2000b. 242-243.

235 Soós Imre 1975.

110