Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)

DOMOKOS GYÖRGY: A kassai királyi hadszertár 1571. évi bevétel-kiadási jegyzőkönyve

sokhoz használt sínvas, acéllemez a páncélok, rézlemez kifejezetten az ágyúk töltőkanalának készítésére,70 bádoglemez, szegfélék, továbbá bőr, deszkák és lécek „Zm allerley Notturfft bey dem Zeughauß” J1 A beszállított mennyiségek meglehetősen nagyok, s megint arra utalnak, hogy a hadszertárban jelentős feldolgozó-termelő tevékenység folyt.

A legnagyobb mennyiségben faszenet hoztak a hadszertárba, összesen 195 fuvarral, ami nem csoda, hiszen a fémfeldolgozás valamennyi ága (kovácsolás, öntés) sokat fogyasztott belőle. A kovácsoltvas és nyersacél mennyisége csekély (38 mázsa 76 font, ill. 8 mázsa), összehasonlítva a félkész vasanyagéval (186 mázsa 60 font). Mindez talán arra vezethető vissza, hogy a hámor még nem állt teljesen készen, de általánosságban az is elképzelhető, hogy a nagy munka- és energiaigényű nyersanyag-feldolgozással csupán a feltétlenül szükséges mértékben kívántak foglalkozni. Ennek igazolására azonban hiányoznak az összehasonlító adatok.72 Ólomból viszont feltűnően keveset vásároltak, bár, mint látni fogjuk, a kézi lőfegyverekbe való ólomgolyókat - úgy tűnik, teljes egészében - készen vették. Hasonló a helyzet a faanyagok terén is, döntő többségében itt is már megmunkált szálfát73 (268 db), deszkát (631 db), lécet (490 db) vásároltak. Ugyanakkor három alkalommal is említik a fűrészmalmot, ám az nem derül ki, hogy e műhely a hadszertárhoz tartozott-e.74

A felsoroltak mellett találkozunk olyan anyagokkal, amelyekre csak kisebb mennyiségben volt szükség: faolaj, fehér ólom,75 fenyőgyanta, fenyőkorom, kocsikenőcs, lenolaj, szurok, terpentin, viasz. Némelyekről már tudjuk, mire használták, másokról azonban nem. A faolajról megjegyzik, hogy ezzel kenték be a hosszú pikákat, a szakállasokat, a páncélokat, továbbá a muníciót is.76 Tehát nem csak a különféle fa alkatrészek, hanem fémtárgyak védelmére is használták. A muníció esetében nyilván a különféle tüzes szerszámok vászon- vagy faborításának vízállóságát fokozták.77 A lenolaj és a viasz is részben hasonló, részben pedig világítás céljára szolgált, emellett lenolajjal ápolták a különféle bőröket is.78

70 A töltőkanalat (Ladeschauffel) azért kellett rézből készíteni, hogy a töltéskor a csőben nehogy szikrát üssön, és az a lőport idő előtt berobbantsa.

71 föl. 598.

72 Az 1576-79. évi jegyzék sajnos csak összesítve adja meg a beszállított vas és acél mennyiségét. MOLMKAE211 Lymbus, Ser. II. 25. t. föl. 52-57. 1579. dec. 31. után.

73 A szálfa az értelmező szótár szerint meghatározott vastagságúra faragott fatörzset jelent. Duden Deutsches Universal Wörterbuch A-Z. CD-Wörterbuch. Mannheim, 1997. „Stammholz” címszó.

74 fol. 630., 636., 643.

75 Felhasználásának célját a forrásszöveg alapján egyelőre nem értem pontosan: „... Zu Annstreihung der gefäß deß geschuzes ... Pley Weiß ...”. fol. 617.

76 fol. 610., 612., 635., 636.

77 Pl. „... Zu einschmirung der toPlhäggen ...”. fol. 610. L. még: fol. 612., 635., 636.

78 Freeskay János 1912. 39. o.

79