Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)
DOMOKOS GYÖRGY: A kassai királyi hadszertár 1571. évi bevétel-kiadási jegyzőkönyve
olvasztókemencét a hozzá tartozó kéménnyel és fújtatókkal, a vízgyűjtő medencét a hozzá vezető csatornával, továbbá itt is folyt még az épület fedése.58 A vashámorban, ahol a vasércet kohósították, majd az így nyert bucavasat félkész termékké, rúd- vagy sínvassá59 dolgozták fel, mind a kohósítást végző olvasztókemencék fújtatóit, mind pedig a kovácsolást végző nagykalapácsokat vízi erővel hajtották meg.60 A medencét és a csatornát napszámosokkal ásatták ki,61 a vízmozgást zsilippel szabályozták.62 Az olvasztókemencéhez két fújtatót készítettek, amelyhez 25 darab hársdeszkát és 4 darab bőrt használtak fel.63 Mindezen munkálatokat azonban, úgy tűnik, még abban az esztendőben befejezték, mert november közepén már egy idegen hámorkovácsot is foglalkoztattak, aki „ain gannze Wohen an hamer helfen eisen außschla- gen ”.64 E megfogalmazásból (helfen) nézetem szerint az is kiolvasható, hogy a hadszertámak is volt már saját hámorkovácsa. Az elmondottakból kiderül, hogy a fúrószer nagy valószínűséggel, a vashámor pedig bizonyosan vízerővel működött. Ha az előbbinél nem is, az utóbbinál egyértelmű utalást találunk a vízgyűjtő medence létére, a duzzasztás tényére. Ebből következően annak a vízfolyásnak, amely közelében a hámor állt, nem volt elegendő esése és vízhozama e gépezetek meghajtására. Kassa 58 föl. 632., 633., 637., 638., 642. 59 A sínvassal kapcsolatban Heckenast Gusztáv a következőket mondja: „A hámorban készített vas általában és rendszerint rúdvas volt, amit forrásaink latinul lamina ferrei, magyarul “sínvas” néven neveznek. ... A „sínvas” nyilván a német Schieneisen fordítása. ... A sínvasból könnyűszerrel készült „vaspléh”-nek nevezett lemez, kerékvasalás, ekevas, kapa, és sarló, meg szög, bizonyára magában a hámorban is, de a kovácsmestemél is, aki sínvasat vásárolt a hámorban vagy a piacon.” Heckenast Gusztáv: A magyarországi vaskohászat története a feudalizmus korában. Budapest, 1991.72-73. o. Véleményem szerint azonban a rúdvas és a sínvas nem szinonimák, hanem az utóbbi egyértelműen a hosszú, keskeny, laposra kovácsolt vasat jelenti. Egyrészt a „Schiene” jelentése is ez. Ballagi Móricz: Német és magyar szótár. Pest, 1870. 626. o. A kassai inventáriumokban is találunk példát e megkülönböztetésre: „Neu Eißen alß Stangen Vndt Schinnen”. MOL MKA E 156 Urbaria et Conscriptiones, Fase. 76. No. 3. fol. 9. Kassa, 1650. Másrészt gyakran „Radschiene” alakban fordul elő, mint a jelen jegyzékben is („gutschj Radschin”, fol. 611.), ami egyértelműen arra utal, hogy a „Schieneisen” alapvetően kerékabroncs, keréksín, ráf céljára készült. L. erre: Frecskai János: Mesterségek szótára. Budapest, 1912. 152. o. 60 Avasfeldolgozás folyamatára, s benne a hámorok szerepére 1.: Heckenast János 1991. 56-74. o. ill.: Magyar néprajz. III. Anyagi kultúra 2. Kézművesség. Főszerk.: Domonkos Ottó. Budapest, 1991. 253-255. o. (A továbbiakban: Kézművesség 1991.) 61 fol. 633., 638., 639., 640., 641. 62 fol. 641. 63 „... 25 Lindenne Prött Zu Plaß Pallgen ...”. fol 632. „... Vier huetten so an eissen hamer Zu dem Plaß Palgen gehörig Zuschmirn ...”. fol. 642 ......Vier huetten Zu schneiden Zu Nheem (? ) ann Zuschlägen Vnnd Zwen Plaß Pallg in eissen hamer ZueZurihtten ...”. fol 644. A fújtató szerkezetére 1.: Freeskay János 1912. 166. o. 64 fol. 649. 77
