Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)

SARUSI KISS BÉLA: A murányi vár élelemellátása a 16. század második felében

katonák zsoldjába, 184 forintért adták el a 149 darab marhabőit, és kb. 15 forintot kaptak a marhafagyúért, tehát 215 forint a veszteség. Ha azt a 60 mázsa húst, amelyet a kapitánynak és a mészárosnak térítésmentesen adtak, a katonák részére kimért áron számolták volna el, akkor még kb. 90 forint bevétele lett volna a várnak. Ez azt mutatja, hogy a 1,5 dénáros limitált ár alacsonyabb volt a hús tényleges áránál.

Tokajban, N. Kiss István szerint „a kimért hús értéke, valamint a bőr és a faggyú eladásából származó készpénzbevétel jóval nagyobb összeget tett ki, mint az állatok felvásárlására fordított summa.” Minden eladott marhán 72 dénárt kerestek, ami így évente mintegy 686 Ft haszonnal járt (25,8%). Bár a tisztek ellátásáról külön gondoskodtak, és így a húsért a várnak fizetett összeg 4395 mft, a marhákat azonban csak 2662 mft-ért vették. Ezek után 1571 -ben mégis áttértek a húsellátás pénzbeli megváltására,43 ami N. Kiss szerint hátrányosabb volt a várnak, ugyanis a húsvásárlásra kapott előleg magasabb volt, mint az addig kimért napi katonai húsfejadag ára. Ez előnyös volt a saját tábori mészárosokkal rendelkező németeknek, akik annyit költöttek húsra amennyire szükségük volt.

N. Kiss számításainál nem vette figyelembe sem a feldolgozással, sem a beszerzéssel járó költségeket, ráadásul az általa vizsgált elszámolásban 1565-től 1567-ig terjedő 17 hónap alatt, a marhák 20%-áért nem kellett fizetniük, mivel azok „ajándék”, elkobzott vagy adó-marhák voltak. Valószínűnek tartom, hogy a várnak mégsem jelentett akkora veszteséget, hogy a tokaji katonák ezután a piacról szerezték be a szükséges húst, és nem a vártól vették azt.

A murányi vár számadásában sohasem szerepel készpénzkiadás a német őrség zsoldjára. Amennyiben fegyvereseket fizettek - néhány alkalommal az ötvenes években -, azok vagy a kastélyban szolgáló gyalogosok, vagy a tized- behajtásánál segédkező, alkalmilag felfogadott emberek voltak. A számadáskötet utolsó két évében abból az összegből, amelyet a váruradalom falvai a kocsmáltatás megváltatására a várnak adtak (évente 240 forint), fizették a kastélyban állomásozó katonák zsoldját.

Nem térhetek ki részletesen a vár egyéb gazdálkodási tevékenységére, de meg kell említenem, hogy a vas eladásából,44 vagy a bor eladásából évi több száz forint jövedelme származott a várnak. Ezek a jövedelmek azért voltak fontosak, mert biztos jövedelemként készpénz formájában érkeztek a várba. A várnak ezekből a bevételekből kellet az élelemmel foglalkozó embereknek a bérét fedezni.

43 N. Kiss István: Húsfogyasztás i. m.. 98. o.

44 A vasból származó jövedelmekre: Sarusi Kiss Béla: Vasgyártás és vasgazdálkodás Murányban a XV. században, ln: Fons IV. (1997) 79-98. o. A vár jövedelmeinek áttekintését lásd a készpénzkiadási-, bevételi táblázatokban.

253