Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)
SARUSI KISS BÉLA: A murányi vár élelemellátása a 16. század második felében
fordult először elő, hogy búzamaláta készítésére több búzát használtak, mint kenyérsütésre. Az ezt követő években hol a maláta, hol a kenyérkészítésre kiadott mennyiség nagyobb. Az 1590-es évben Mathias Kuncz sörfőző 78 alkalommal (4-5 naponként) főzött, egyenként 14 korec maláta felhasználásával, 18-18 hordó sört. Mivel minden főzésből másfél hordó járt neki, így a katonáknak és a szolgálóknak 1365 hordó sört mért ki zsoldjuk terhére.21 A január 1-től június 30-ig terjedő időszakban, - amikor is 37 alkalommal főzött -, 2,5 korec komlót használt fel egy főzéshez, december végéig a 41 főzéshez pedig 3 korecet alkalmanként (összesen 215,5 korec). A sör ebben az évben 1430,4 mft-ot22 jövedelmezett a várnak. A sörfőzde létrehozása és üzemeltetése nem volt egyszerű feladat. A sörfőzdét először a váron kivül állíthatták fel. Az 1556-os elszámolásban azt olvashatjuk, hogy 22,5 mft-ot fordítottak új üst és más felszerelések vásárlására, mivel Bebek [Ferenc?] 1555-ben, vagy 1556-ban, a bronz főzőüsttel együtt, a sörfőzőt elpusztította. Egy 1558-as inventárium szerint a vár területén és a vár alatt (lehet, hogy nem a kastélyban, hanem csak a vár közelében) is volt egy sörfőző épület.23 Lehet, hogy a vár területén azért létesítették a sörfőzőt, hogy garantálni tudják az állandó, biztonságos működést, az esetleges török vagy más fegyveres pusztítások ellen. A sört a vár német katonasága fogyasztotta, más jelentősebb vásárlóközönsége nem volt. Folyamatos üzemeltetésének legjelentősebb indoka a nyereséges működés volt, de a német katonaság számára bizonnyal többet jelentett a sörfogyasztás, mint mint élvezeti cikk illetve a napi folyadékszükséglet pótlása. Otthonról hozott életvitelükből, szokásaikból keveset tudtak átmenteni az idegen, zord hegyi vár környezetébe. A sör előállítására tett folyamatos erőfeszítések, a vár terményeinek és pénzének erre a célra fordítása egyik legfontosabb feladata kellett, hogy legyen a várat irányító vezetőknek. A katonák ellátásában nem játszott jelentős szerepet a gömöri tizedből származó bor, amennyiben bort mértek ki a katonák részére, általában a piaci árnak megfelelő összeget kértek érte. A várnak élő juhbevétele a gömöri tizedből, a vlach cenzusból, vásárlásból illetve bírságokból és a török védvonal mögötti hódolt területekről szárma21 MOL MKA E 159 Regesta decimarum. 1590-es Gömöri tizedjegyzék (9670. tekercs), 13/a füzet. „Inn Abschlag Irer besoldung auff Rabisch geben, Jede Pinndt Per ain Kreuzer”. A „rabisch” a szláv eredetű rabusse = színfa, bélfa szóból származik, és arra utal, hogy adóságént felírták: rovással jelölték ki mennyivel tartozott. A szó jelentésére lásd: Mathias Lexer. Mittelhochdeutsches Handwörterbuch. I—III. Leipzig, 1872-1878 22 A tanulmányban mindig jelzem ha rênes (rft) vagy ha magyar (mft) forintban adom meg az összeget. Amikor magyar forintot említek, akkor - mivel mindig 100 dénáros értékkkel számoltak, csak törtei jelzem a dénár menyiségét. 23 MOL E 211. Ser. III. 22. t. 244
