Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)
SARUSI KISS BÉLA: A murányi vár élelemellátása a 16. század második felében
latos tényleges tevékenység a számvevőre és annak beosztottjaira hárult. Az élelem tárolásával, előállításával, szétosztásával és a szétosztás elszámolásával a pékek, mészárosok, sörfőzők és a pincemester foglalkoztak. Közvetve szintén az élelemellátó személyzethez tartoztak, és ezért éves fizetést húztak a szekeresek és a pásztorok. A tized behajtásában, feldolgozásában és adminisztrációjában ez a személyzet nem vett részt, feladatuk a tizedből származó termények esetében csak a kicsépelt gabona, a bor, a juhok feldolgozása, őrzése illetve szállítása volt. A szállítási feladatokra ebben az évben 16 lovat tartottak, amelyből kettőt az emelőgép meghajtására, a többit a napi szükségletre szolgáló fa és sör várba szállítására használtak.13 Arra egyelőre nem találtam adatott, hogy a húsellátás céljából vásárolt ökröket szállításra is használták volna. A szállítási feladatok áttekintésére az 1584-ben készült inventá- rium ad lehetőséget, ekkor nyolc élelemszállításra használt szekér, három nagyobb szekér, - amellyekkel a vár területén szállítottak -, két nagy szán? (tra- ha) és egy kétkerekű, a sör szállítására használt szekér volt a várban, illetve a kastélyban.14 A vizsgált időszakban körülbelül azonos számú, szerepű és fizetésű személyzet foglalkozott az élelemellátás feladatával. Az, hogy sokszor ugyanazon személyek nevével hosszú éveken keresztül találkozunk, - a vizsgálatok során tett sok panaszuk és néhány poszt fizetésének csökkenése ellenére -, azt jelenti, hogy állásukat megbecsülték, és posztjukon maradtak. A vár alatt, a murányi hegy tövében elhelyezkedő, a forrásokban rendszerint kastélynak (castellum, Schloß) nevezett, valószínűleg palánknak épített kisebb erődítményben, ahol általában a 10 főnyi magyar, délszláv (pl. Jacob Serbski), illetve helyi vlach gyalogos (pl. Urban Muransky) tartózkodott, az élelemellátás más rendszer szerint működött. A vár említett számadáskötete csak elvétve tartalmaz erre vonatkozó bejegyzést. Valószínűleg maguknak kellett élelmükről gondoskodniuk, amennyiben a vártól kaptak élelmet (nagyon ritkán), azért készpénzzel fizettek. A környékbeli településekről szerezhették be élelmüket, amennyiben pedig a tized behajtásában vettek részt, akkor a települések bírái kötelesek voltak ellátásukról gondoskodni. A kastély szerepe az élelemellátás terén a tizedszedés feladatára korlátozódott, illetve innen felügyelte Emeritschko Dluhaluka udvaros („dvorskhi”) az uradalom majorságát és a vasműveket. Valószínűleg ő szerezte be az ott tartózkodó katonák élelmét is.15 A kastélyban és a várban szolgáló legkülönbözőbb rendű és rangú személyek sokszor látták el a ti13 Illésy, i. m. 229. o. 14 MOL MKA E 156 U. et C. Fasc. 24. No. 31. 15 Neve sok változatban fordul elő, a jelen idézett forma és a tisztségének elnevezése az 1590- es tizedjegyzékből származik. MOL MKA E 159 Regesta decimarum (9060. tekercs.) Személye azért érdekes, mert a vár „törzsgárdájához” tartozva, már 1564-ben is szolgálatban 240
