Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)

BORBÁS EMESE: A szatmári vár 17. század eleji gazdálkodása a provisori missilesek alapján

szán is hangoztatták sérelmeiket, hivatkozva fogyatkozott állapotukra, s terheik könnyítését követelték. Leginkább a távoli területekről történő búza- és bor hordását és a nagy kiadásokkal járó postát (főleg Erdélybe) ellenzik. A mesteremberek érdekében is szót emeltek, mivel az ácsoknak és molnároknak minden nap szolgálniuk kellett a várban étel, ital és fizetés nélkül, pedig régebben fizetett ácsokkal dolgoztattak. Ezek mellet az udvarbíró szokatlan terheket viseltet velük: zsindelyt kellett hordaniuk a várhoz, pedig ez sohasem volt az ő feladatuk.

1612 tavaszán egy örökösödési ügy miatt tovább éleződött az ellentét Németi városa és az udvarbíró között. Barát Istvánné javai, mivel leszármazottak nélkül halt meg, a fiscusra szálltak, de a város megszokta, hogy ilyen esetekben ők maguk között osztják el a vagyont. Még a testet el se temették, máris akadtak jelentkezők a vagyonért. Ezért aztán Fisser udvarbíró a kapitány segítségével behozatott mindent a várba és lepecsételte. Hamarosan kiderült, mégis van két rokon, akiknek örökség jár, s még fél év elteltével is érkezett igény a javakra.23

1613 nyarán a városok terheik enyhítése érdekében ismét hallatták szavukat. Amikor ugyanis az új provisor, Barssy Bálint téglát és zsindelyt akart velük a várhoz vitetni és a búza behozatala is rájuk hárult, akkor két irat bemutatásával is igyekeztek alátámasztani kérésük jogosságát. A kamara által még 1574-ben írt levél útmutatása az, hogy kímélje őket a provisor az öreg fák építésre való hordásától, aratástól, kaszálástól, hordástól és szekerezéstől. Kötelesek viszont hidat építeni és azt őrizni, malmokra gondot viselni.24 A másik irat (1581) az akkori udvarbírótól, Thynger Lénárttól származó reversalis, miszerint a majorság behordását csak kérésre teszik és nem kötelességük. Barssy viszont arra hivatkozik, hogy ez már régóta szokás, s egyúttal kéri a kamarát, hogy feladataikat újból rögzítsék. Az eddigi forrásokból nem derült ki, hogy ez valóban meg is történt.

A vár és Erdély: A birtokok hovatartozása miatt a szomszédos Erdéllyel is bőven akadt ellentét. A bányavidéki erdő hasznára például az ecsedi kapitány is igényt tartott. Mivel a környéken csak ott termett makk, így Debreceni is fogadott rá disznókat. A provisor szerint amikor a bányák Erdélyhez tartoztak, az erdő akkor is a szatmári váré volt. Az év végén, amikor a tizedeltetésre került sor, a fegyverek sem hiányozhattak. Az udvarbíró 25 drabantosával szemben a bányaiak 200 puskása bizonyult erősebbnek. A terület tizedével tehát a fejedelem is számolt.

23 Grannay Mátyás a nádortól hozott engedélyt, s végül 100 forinttal és két vég gallérral távozhatott. MOL E 254 Rep., inf. et inst. 36. cs.

24 Mindkét irat a MOL E 254 Rep., inf. et inst. 37.cs. 1613. július No. 29. levél mellékleteként olvasható.

228