Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)
BORBÁS EMESE: A szatmári vár 17. század eleji gazdálkodása a provisori missilesek alapján
Gazdasági háttér A szatmári vár gazdálkodásának a két mezőváros, Szatmár és Németi valamint a hozzátartozó váruradalom jövedelme volt az alapja. Az uradalom legnagyobb kiterjedését a 16. század végén érte el, ekkor 95 falu tartozott a várhoz. A következő évtizedekben ez a birtok fokozatosan vesztett nagyságából, de Szatmár gazdasági tisztviselői a legtöbb végvárral ellentétben mégis kedvező helyzetben voltak.21 A vár és a városok: A missilisekben a vár és a két mezőváros közti, koránt sem felhőtlen kapcsolat számtalan momentumáról olvashatunk: birtokviszonyaik tisztázására 1610 tavaszán került sor. Bocskai fejedelem ugyanis Szatmár városának adományozott 3 malmot, amelyek azelőtt a vár számára szitáltak, s amit az udvarbíró vissza akart venni. A rendezés a szatmári és németi lakosok kérésére indult el, akiktől az előző években a provisorok több területet is elfoglaltak. A kamara utasítására az udvarbírónak azt kellett megvizsgálni, hogy lehetséges-e e területek felének visszaadása anélkül, hogy a várat kár érné. Szatmár környékén mindkét nyomáson találtak olyan szántóföldet, amit Debreceni Tamás elődei foglaltak a várhoz. A város kapuja előtt két felől lévő két nagy öreg kaszáló réten kívül három kisebb kaszálóról is bebizonyosodott, hogy jogtalanul gazdálkodtak vele az udvarbírók. Igaz, hogy nem nagy haszonnal, mivel a víz és a tövis miatt évek óta 100 Ft jövedelmet sem adott. A szatmáriak lecsendesítése érdekében a provisor nyomásonként 25-25 hold, valamint az előbb említett három kaszáló visszaadását javasolta a kamarának. A híd előtti két rétet továbbra is a kapitányok használatában hagyta. Németi környékén a három nyomásból 60-60 hold elfoglalása hozható ösz- szefüggésbe Debreceni elődeinek tevékenységével. Teuffenbach főkapitány22 pedig a Pirosberek nevű szigetet vette a mindenkori kapitányok tulajdonába. Tövises terült lévén még egy boglya szénát sem tudtak összegyűjteni róla, ezért e puszta visszaadása ellen sem emelt kifogást a vizsgálóbizottság. A németiek nyomásonként 10-10 hold földdel is újból gazdálkodhattak. A hadjáratok idején a városok kötelességei, s így terhei is növekedtek. 1611 júliusában a szatmári vitézek is csatlakoztak Forgách Zsigmond kassai főkapitány seregéhez, aki Báthory G'íbor megbuktatására Erdélybe indult. A szatmáriak is adtak 200 embert, s melléjük port, golyóbist, sátrat és élelmet, szekereket és marhákat. Ezenkívül postaszolgálattal tartoztak, szolgáltak a várhoz és taxát fizettek. Akkor írták meg panaszlevelüket, amikor újabb 100 embert kértek tőlük, több port, golyóbist, mozsárt és ágyút. A következő év tava21 1634-ben már csak 45 falu tartozott Szatmárhoz. In: Fodor F: Szatmárvár i.m. 107-108. 22 1570-79 között teljesített szolgálatot Szatmárban. In. Púlffy G.: Kerületi és végvidéki főkapitányok és főkapitány-helyettesek i.m. 285. 227
