Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)
BORBÁS EMESE: A szatmári vár 17. század eleji gazdálkodása a provisori missilesek alapján
Jól ismeri tehát, amikor azt mondja róla, hogy minden rendjét és állapotát ennek a tisztnek úgy tudja, hogy még Fissert is ő igazgatta. Debreceni olyannyira bízik benne, hogy 1000 forintig kezességet is vállal érte. Hogy nagyobb nyomatékot adjon szavainak, 40 tallért „ajánl” ajándékba a tanácsosnak, ha jelöltjét konferálja e tisztre. Még a vitézlő rend is Eözvegy mellett teszi le a voksot: jó hírű, rendű, szegény jámbor emberként tartják számon, akinek már apja is sokat foglalatoskodott őfelsége szolgálatában. Úgy tűnik tehát, Eözvegynek minden esélye megvan, hogy megszerezze a provisorátust, erre azonban ép a tőle származó levelek cáfolnak rá. Alkalmatlannak találja magát ugyanis a tisztre azt állítva, hogy igen gyenge, goromba (tudatlan) és elégtelen, előtte járó és igazgató nélkül. Már ekkor könyörögve írja, hogy ilyen súlyos és terhes gondtól mentse meg őt a kamara. Még egy lehetséges jelölt neve bukkan fel az iratokban: Rétfalvy János dicátor, aki február 19-i levelében magának kéri a tisztet. Azzal érvel, hogy neki Szatmárnémeti városában residenciája van és ehhez már jószágot is szerzett. Ismeri a helyet, jó kapcsolatai vannak a vármegyén és hitelt adnak szavának. Ha pedig a kamara nem neki szánja a provisorságot, akkor legalább a szintén üresedésben lévő porkolábságot szeretné megkapni. A kamara mindezekre oly módon reagált, hogy a főkapitánynak tett ígéretet tartotta be: vagyis amíg Dóczy Pozsonyból meg nem érkezik Kassára és nem teszi meg javaslatát, addig nem dönt az ügyben. Dóczy valószínűleg április közepén távozhatott az országgyűlés színhelyéről s május elején már Szatmárban tartózkodott. A közben eltelt idő alatt születhetett meg a döntés az új udvarbíró személyéről, akinek hivatalba lépése júniustól számítható. Mivel tehát közel 3 hónapig hiányzott a gazdasági irányító a várból, a többi tisztviselőre is nehezebb feladat jutott. A zökkenőmentes működést a bizonytalanság mellett akadályozta a hatáskörök tisztázatlansága is. A viceprovisor, Eözvegy Gáspár bizonyára nem ijedt volna meg annyira feladatától, ha Fisser számadóját maga mellett tudta volna. János deák azonban a kapitánnyal együtt országos ügyekben járt el, Eözvegy így a rengeteg tennivaló közepette senkire nem számíthatott. Érthetetlen aggodalma, hisz a ránk maradt iratok azt mutatják, hogy igenis alkalmas lett volna egy végvár gazdasági ügyeinek irányítására. 5. Barssy Bálint ( 1613. június 1 -1615. február): Pályafutását még nem sikerült tisztázni. A szatmári vár akkori főkapitánya az a Nagylucsei Dóczy András, aki Bars vármegye főispáni tisztét is betöltötte és birtokai is voltak azon a területen.17 Valószínűleg ez magyarázza, hogy a saját emberét szerette volna maga mellet tudni a még számára is alig ismert Szatmárban. 17 Dóczy 1610. márciusától 1618-ig volt Szatmár katonai parancsnoka. In: MOL E 173 Archívum familiae Dóczy 1550-1692, 1. csomó és Pálffy G.: Kerületi és végvidéki főkapitányok és főkapitány-helyettesek i.m. 285. 225
