Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)

BORBÁS EMESE: A szatmári vár 17. század eleji gazdálkodása a provisori missilesek alapján

4. Udvarbíró nélkül ( 1613. február 18 - június 1.I5j: Fisser György halálának napján megindultak a kérelmek a Szepesi Kamarához, amelyek e fontos és jövedelmező tisztség megszerzésére irányultak. Szinte valamennyi szatmári tisztviselő megírta véleményét, javaslatát Kassára. Három lehetséges jelölt neve bukkan fel az iratokban, a negyedik a főkapitány pártfogoltja, aki mindvégig ismeretlen számunkra.

Fisser özvegye, Maróti Sára szeretné leginkább, ha az új hivatalnok minél hamarabb megérkezne Szatmárra. Az ő feladata ugyanis az elszámolás, ezen akar mielőbb túl lenni és kiköltözni a városi házába. Három hónappal a férje halála után még nincs meg az utód s ő így kesereg: „Ha külömben nem is, csak egy szoknyában is, de kimegyek belőle.” A számadásra azonban még várnia kellett.

Dóczy András kapitány az udvarbíró halálakor csaknem féléve Pozsonyban tartózkodott. Amint értesült a szomorú hírről, azonnal a kamarához fordult kérésével: addig senkinek ne ígérjék a provisorátust, míg ő az országgyűlésen van. Ezt a kamara tiszteletben is tartotta, de ezzel együtt növelte a bizonytalanságot Szatmárban, s lehetőséget adott a „commendálásokra”.

Keczely Miklós szatmári harmincados az elsők között tudósította a kamarát Fisser haláláról. Sokféle hivatalban bizonyította helytállását, így tekintélyes pártfogónak számított tehát, amikor Farkas Istvánt ajánlotta utódnak. Érvei között első helyen szerepelt az, hogy volt háza Szatmárban, szép jószága és öröksége is, s mindezek mellett szelíd, józan legény. Hivatkozik apja érdemeire, hű szolgálataira is.16

Farkas István másik támogatója a vicekapitány, Pemezzy Gábor volt. Ajámbor ifjú előzőleg felsorolt tulajdonságait kiegészíti azzal, hogy mértékletes életű, sőt jó tudományú emberről van szó. írásaiban többször is elégedetlenségét fejezi ki a jelenlegi viceudvarbíróval, Eözvegy Gáspárral kapcsolatban, akit a kamara ideiglenesen az ügyek intézésével megbízott. Pemezzy szerint nem fogad szót és a vitézeket sem fizeti, sőt kijelenti, hogy az a becsületes, hiteles tiszt különb embert érdemel. Pemezzy áskálódásának meg is lett az eredménye. Ilyen hírek hallatára még Kassáról is azt írják, hogy mire való a vice, ha miatta van fogyatkozás a várban és a kamara nem érti, hogy hogyan lehet ezek után ajánlani az üres tisztbe.

Eözvegyről nagyon is ellentmondó hírek érkeztek hozzájuk. Az előbbiekkel ellentétben Keczely ugyanis így ír róla: „Aki Fissernek vicéje volt, az jámbor, emberséges, zálogos ember.” Eözvegy Gáspárt a korábbi udvarbíró, Debreceni Tamás ajánlotta be Kassán, mivel neki három évig is a helyettese volt.

15 Az alábbi összefoglalás a MOL E 254 Rep., inf. et inst. 37.cs. 1613. február-márciusi levelezés alapján készült.

16 Farkas Pál 1590-ben Tokajban volt provisor. MOL E 136 Div. inst. 23. cs. 7. tétel, 1595-96 során a vármegyei jövedelmek beszedésénél segédkezett. Balogh 1.: Regeszták Szatmár vármegye jegyzőkönyvéből i. m. 1986. 23. és 31. folio.

224