Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)

R. VÁRKONYI ÁGNES: Ellátás és társadalom. Végvári élelmezés a 16-17. századi Magyarországon

rendeletében szabadon dönt, a földesúri birtokjog alatt parasztbirtokkal élhet, a szőlő szabad adás-vétel tárgya. A várnép élelmezését alkalmazottak szolgálják, és a váruradalmak majorjaiban sokan élnek bérből és ellátmányból. Az elszámolásokból, bevételekből, gazdálkodási instrukciókból, kiadási jegyzékekből és más forrásokból megszervezett társadalom tekint ránk. A kapitányok és provizorok nemcsak a befolyó jövedelmekre építettnek, hanem gazdálkodtak. Lehetőleg nyereségesen, amit a hiányok pótlására fektettek be, vagy fordíthattak a maguk hasznára is. A vámépet élelmezők munka teljesítményéről, az uradalmak termelési kapacitásáról, a váruradalmak erdőhasználatáról, a falvak társadalmi összetételéről, a jobbágyok kötelezettségeiről, a várélelmezésben résztvevők adómentességéről, a tizedbérletek átszámított értékeiről szórt ismeretekkel rendelkezünk. Átfogó és értékelhető adatsorokat célirányos összehasonlító kutatásokból kaphatunk. Nyilvánvaló, hogy a húsellátásban tőzsérek, kereskedők, tevékenykedtek. Szigetváron feltűnően nagynak tűnik a pénzen vásárolt élelmiszerek aránya. A Magyar Királyi Kamara ellenőrei és számvevői elképzelhetetlenül nehéz körülmények között, de az aprólékos pontosság igényével dolgoztak. A gyertya vásárlás kimutatásai azt bizonyítják, hogy számolni kell a korszakra általában jellemző parasztiparral. Az élelmezés alapvető feltétele a malom. Tulajdonviszonyairól, jövedelméről, a várak és uradalmak ellátottságáról, a gabona őrlő-, lisztelő-, kásatörő-, olajütő- és más malmokról a következő kutatások adhatnak tájékoztatást. A szállítás kifejlesztette az ipar sajátos ágát, a kötélverők, szíjgyártók, kádárok, hajóácsok, szekérgyártók csoportjait. Bizonyos hogy a magyarországi agráripart és parasztipart a hadélelmezést meghatározó tényezők között tarthatjuk számon.32

A végvár fogalmát az utókor társadalma többségének tudatában harcok, portyák, bajvívások, ostromok fényes és füstös fejezetei, vagy ezek toposzai töltötték ki. Ma már nyilvánvaló, hogy az ellátás, a szervezettség, a társadalom együttműködő képessége, alkotó ereje egyenrangú tényező a katonasággal. A kenyér a karddal. Lehetőséget, hogy a végvári katonaság feltartóztathatta az oszmán terjeszkedést, ereje kiapadhatatlan forrásból táplálkozhatott, névtelenek sokasága, szívós napi munkája, várkapitányok gazdálkodása, vállalkozók, szállítók tevékenysége, hivatalnokok pénzügyi fegyelme teremtette meg. A rendszerek súlyos nehézségek, traumák, kudarcok között működtek, mint Európában mindenütt a katonaság élelmezése.

32 Tímár György, 1989, 359-361. Vö: Az argárgazdaságra épülő iparról: R.Várkonyi Agnes: Gazdaság és társadalom a XVII. század második felében. In: Történelmi Szemle. 22 (1979), 109-126, és Parasztkereskedelem, parasztipar. In: Magyarország története. Bp., 1985. III/2. köt, 1360-1369. Vö: Sarusi Kiss Béla: Vasgyártás és vasgazdálkodás Murányban a XVI. században. In: Fons. IV. (1997) 3, 79-98.

21