Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)

PÁLFFY GÉZA: A törökellenes határvédelmi rendszer fenntartásának költségei a 16. század második felében

denekelőtt a még mindig jelentős területű országrész legkülönfélébb jövedelmeiből, a Sziléziai Kamarától kapott segélyekből, valamint a magyarországi hadi fizetőmestertől átutalt jelentős, általában több száz ezer forintnyi összegből származtak.78

Az utóbbi tisztségviselő viszont 1570-ben már mintegy 1 300 000 r.f.-nyi összeggel gazdálkodhatott, amely Alsó- és Felső-Ausztria, a Cseh Korona országai és Magyarország legkülönbözőbb regáléiból, az udvari fizetőmesteri hivatalból (Hofzahlamt), valamint mindenekelőtt a birodalmi fdlérmester (.Reichspfennigmeister) által folyósított nem csekély összegű töröksegélyből (közel 200 000 r.f.) és tekintélyes nagyságú hitelekből (mintegy 325 000 r.f.) származott. Mindennek köszönhetően a magyarországi hadi fizetőmester volt a törökellenes határvédelmi rendszer ellátását irányító apparátus egyik kulcsfigurája, akinek munkáját - a kor pénzügyi gyakorlatának megfelelően - külön ellenőr (Kontrolleur) segítette és ellenőrizte.79 Bevételeinek és kiadásainak struktúrája ill. jellege ugyanakkor jól mutatta, hogy Magyarország menynyire szerves részévé vált a Habsburg Birodalom gazdasági és pénzügyigazgatási rendszerének.

Jóval szerényebb összegekkel rendelkeztek Peigerzhaimer utódai, nevezetesen az osztrák tartományok által megszavazott segélyek kifizetésével megbízott fizetőmesterek. Az 1550-es években a krajnai és a stájer rendek már általában külön-külön fizetőmestert tartottak a horvát ill. a szlavón végeken az általuk küldött zsold kifizetésére.80 Az alsó-ausztriai rendek ugyanakkor csak 1564-ben nevezték ki első hasonló tisztségviselőjüket,81 akit a korabeli források Unterkriegszahlmeisternek vagy Grenzunter- zahlmeisternek tituláltak (lásd listájukat a Függelék III. részében). A cseh- morva és sziléziai rendek - hasonlóan a birodalmiakhoz - a végvári katonák zsoldjának tényleges fizetésében eddigi ismereteink szerint közvetlenül nem vagy csak akkor vettek részt, ha maguk toboroztak, majd tartottak nagyobb hadjáratok idején Magyarországon csapatokat. Ilyen esetben azonban (például 1556-ban vagy 1566-ban) saját fizetőmestert alkalmaztak, akit

tűrne dejiny. Kosice, 1992. 380-390. és Pálffy Géza: A főkapitányi hadiipari műhely kiépülése Kassán és nyersanyagellátó forrásai. In: Végvár és környezet. Szerk.: Pelercxák Tivadar és Pető Ernő. Eger, 1995. (= Studia Agriensia 15.) 183-221.

78 Peter Gannser felső-magyarországi hadi fizetőmester (Kriegszahlmeister in Oberungarn) 1569. évi számadáskönyve, KA Wien, AFA, 1569/13/1., föl. 1-178.

79 Lásd például II. Miksa császár utasítását a későbbi hadi fizetőmester, Egidius Gattermair számára a magyarországi hadi fizetőmesteri hivatal ellenőri tisztéről, 1567. ápr. 1., Bées, HKA Wien, VUG, RN 52 A, föl. 333-337.

80 H. Valentinitsch i. m. 407-409 és Georg Pögl „ainer ersamen Lanndtschafft des löblichen Fürstenthumbs Steir geordennter Khriegszallmaister inn Windischlanndt” számadása, 1551. máj., Grác, StLA Graz, Landschaftliches Archiv, Militaria, Schuber 1550-1552.

81 Az alsó-ausztriai rendek Bestallungja Bartholomäus Kielman számára, 1564. márc. I., Bécs,

212