Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)
R. VÁRKONYI ÁGNES: Ellátás és társadalom. Végvári élelmezés a 16-17. századi Magyarországon
leniként használhatók legyenek és a katonák minden nap kapjanak kenyeret. A begyűjtés, a tárolás, számvetés, elosztás, feldolgozás és ellenőrzés emberek sokaságát foglalkoztatta, s a személyzet élelmezéséről is gondoskodni kellett. Seghed várkapitány 1547 júniusától 1548 decemberéig vezetett elszámolása szerint úgy szerzett élelmet, ahogy tudott. Gabona többnyire a jobbágyok szolgáltatásából folyt be, a bort pénzen vették, sóért fizetni kellett, de pénzbeli megváltás szolgáltatásaként is vittek a várba és a vámból is jutott. A húst a várbirtok jobbágyaitól és a török területekről szolgáltatott, vagy pénzen vett szarvasmarha és sertés biztosította. Viszonylag gyorsan kialakult azonban a normatív ellátás bizonyos rendszere. Érvényesült a nagy jövő előtt álló igény, a kiszámított gazdálkodás, fejadagokkal, létszám szerinti ellátással. Erre enged következetni az 1554. szeptember 12 - 1555. decemberéig kiadott kenyér és bor adagokat tartalmazó töredékes nyilvántartás.22 Tizennégy és fél hónap alatt 444 napon át 23 „ételjáradékosnak” napi 96 kenyeret számolva összesen 42 624 kenyeret sütöttek meg 190 és 1/3 köböl lisztből. A jegyzék szerint ez a mennyiség csak a várnép egy töredékére vonatkozott, és a nyilvántartás feltehetően nagyon hozzávetőleges tájékoztatást nyújt.23 Mégis fontos, mert jelzi, hogy üzemszerűen és normatívák szerint folyt az ellátás. Megfelelő mennyiségű kenyeret rendszeresen kellett biztosítani, mindez a gabonaőrlés, a liszttárolás, a konyhai munka, a kemencék fűtése és a tüzelő hordás feladataira lebontva több csoport összehangolt munkáját kívánó teljesítmény.24 Ez a jegyzék két „péknőt” vagyis sütőasszonyt tart nyilván, akik naponta egyenként 4 kenyeret és fél pint bort kapnak. Ugyanannyit mint a két molnár, Bende János majoros, és „Ferenc diák”.25 A folyamatos ellátás egyik feltétele, hogy bizonyos tartalékokkal rendelkezzenek. Tanulságos összehasonlítani az 1547. évi és az 1561. augusztus 17- én felvett leltár adatait. Csépeletlen gabonát, árpát zabot és kicsépelt búzát, továbbá bizonyos mennyiségű rozst, búzalisztet, babot, borsót, húst tartottak nyilván más élelmeken és boron kívül. A tartalékképzés gyakorlatáról a további várvizsgálatokból nyerhetünk képet. Sziget utolsó kapitánya, gróf Zrínyi Miklós hivatalba lépésétől, 1561. augusztus 1-től 1663. augusztus 5-ig, két éven át naponta vezetett konyha-naplóba gondosan feljegyezték a feldolgozott élelmiszer nyersanyag mennyiségét és árát. 1561. augusztus 7-én csütörtöki bejegyzés szerint például „Ebédre a 22 A 12. septembris 544. usque decembrem 1555. super praebendis in Regia Zygelh existen- tibus. Tímár, 1989, 174-175. 23 Az élelmezési adatok megbízhatatlanságáról: Fernand Braudel, 1996, II. köt. 501. 24 A leltárak gabonaőrlő kézimalmot tartottak nyilván. Pálffy Géza, 1993, 87. 25 Érdekes a női és a férfimunka egyenlő bérezése. 18
