Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)

R. VÁRKONYI ÁGNES: Ellátás és társadalom. Végvári élelmezés a 16-17. századi Magyarországon

mán partokra, és török vállalkozók szállítottak búzát Velencének.17 Az ellátást ugyancsak megterhelték az új hadviselési eljárások, „a stratégiai szempontból elkövetett szándékos pusztítások, égetések, a hadszíntér felperzselé- se. ”18 A hadélelmezés egyre inkább üzleti vállalkozás, a katonaság nagy felvevő piac lett. Bekapcsolódott az európai pénzvilág, érdekeltek lettek a bankok, s a katonai élelmezés a korai kapitalizmus egyik ösztönző és kockázatos ágazatává fejlődött. Érdekek, befektetések, nyereségek és ráutaltságok hálózata fogta át Európát, Spanyolországtól Konstantinápolyig, Velencétől Lengyelországig.

A magyarországi végvárrendszer kialakítása és fenntartása szükségszerűen európai nagyságrendű teljesítmény volt. A korabeli Európa leghosszabb végvárrendszerében összegeződött az olasz és holland várépítészeti tudomány, a német fejedelemségek nehezen megszavazott „Türkenhilfe”-je, a pápai és spanyol segélyek, az örökös tartományok, s Csehország és Morvaország anyagi hozzájárulása, a Habsburg központi bürokrácia, az új európai állam szervezés teljesítménye, s a Királyi Magyarország társadalmának munkája, anyagi és szellemi értéke.

Magyarország közepén délnyugatról délkeletig húzódó végvárrendszer kiépítése együtt járt azzal, hogy meg kellett oldani a várkatonaság és a várnép, több száz, esetenként több ezer ember rendszeres élelmezését. A feltételek páratlanul nehezek. Nem végvár vonal, hanem mélyen tagolt védelmi rendszer épült ki. A hegyvidék és a síkvidék találkozási vonalán, a folyók, tavak mentén, kihasználva az évszázados folyómeneti vízgazdálkodás tapasztalatait és a korabeli hidrológiai ismereteket, csatornák, árkok, zsilipek és nagy sík vízterületek védelmi hálózatát alakították ki.19 A várak tartozékai, a várkertek, várerdők, majorok és váruradalmak falvai szétszórtan és főleg távolabb feküdtek, s a közvetlen környezetről a tagolt védelmi rendszert, kisebb nagyobb várak együttesét nem lehetett ellátni. A szállítás árkolt és biztonságos utakat, hidakat kívánt. A határvédelem viszont az ellenség minden közlekedési lehetőségének megsemmisítését követelte. A rendszeres ellátás feltétele a kiszámítható termelés, az időjárás azonban kiszámíthatatlan. Az 1532. aszályos eszten17 A nagy nemzetközi és hazai vitával kísért kérdéskörben az élelmezésről kevés szó esett. Vö: Parker, Geoffrey: Military innovation and the rise of the West, 1500-1800. The military revolution. Cambridge, 1988. - Kelenik József: A kézi lőfegyverek jelentősége a hadügyi forradalom kibontakozásában. A császári hadsereg fegyverzetének jellege Magyarországon a tizenötéves háború éveiben. In: Hadtörténeti Közlemények. 104 (1991) 4, 3-52.

18 Perjés Géza, 1961,71 kkl.

19 P. Várkonyi Agnes: Környezet és végvár. (Végvárrendszer és a történeti ökológia kérdései a 16-17. századi Magyarországon.) In: Végvárak és régiók a XV1-XVII. században. Tudományos tanácskozás előadásai. Noszvaj, 1991. Szerk.: Petercsák Tivadar és Szabó Jolán. Studia Agriensia 14. Eger, 1993, 7-28.

16