Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)
Az esztétika gyakorlata. Művek közelről - A vég-ellentézis nagysága. A bor
anya házasságára kell gondolnunk. A borban csak csekélység a harmadik felvonásban Baracs megjelenése és első szavai. Ahogy más szóval mondjuk a szót és hatásos, más mondattal a mondatot még hatásosabb. Leghatásosabb, ha más történettel mondjuk magát a történetet ”. És végül egy vallomás: „Az én legjátékosabb írásom az Annuska, A lévai mese, A bor harmadik felvonása Jelen kötetünkben már bemutattuk A bor eszmevilágát, cselekmény- és jellemdramaturgiáját, műfajtörténeti szerepét és jelentőségét, de Gárdonyi „gyakorlati esztétikájának” ismeretében tanulságosnak gondoljuk a darab ismételt áttekintését, most már az író müvészetelmé- leti, poétikai rendszerében gondolkodva. Az ismertetett naplójegyzetek és vallomások a színmű harmadik felvonására és befejezésére irányítják figyelmünket: Gárdonyi A bor sikerét a „vég-ellentézis nagyságában” látta. Ahhoz azonban, hogy ezt a minősítést értelmezni tudjuk, a mü egész stmktúrájára figyelnünk kell. A Gárdonyi-mű, az esztétikai szép forrása - foglalkoztunk már vele - a szituációt teremtő ellentézis, a dolgok (karakter, külső és belső jegyek, tárgyak, miliő, történés stb.) ütköztetéséből előálló lelki feszültség. A drámai mü az „akaratok harca” - írta Gárdonyi - (az akarat a jellem tulajdonsága, lelki tartam), ezért egy olyan ellentézises fundamentumra lehet csak építeni, amelyben lehetőségként benne rejtőzik „a karakter s ütközés”. („Az ütköző: érzés érzés ellen, akár háromszorosan is ”.) A dráma ellentézises fundamentuma nem része a mü „mozgásának”, tulajdonképpen már a kezdet előtt készen álló konstrukció, feszültséggel telített viszonyhálózat, amely elindítja és a végpontig biztosítja a mozgást. Benne potenciálisan - még kibontatlanul - fellelhető mindaz, ami a műben megtörténhet: „Ha az ellentézis fel van már állítva, belőle önként következnek a szituációk”. „Egyik szituáció szülje a másikat”. A szituációkban is érvényesüljön az ellentézis, mert a kontrasztos szenvedélyek (extázisok) által kiváltott érzések (rezgések) viszik a dráma mozgását a vég felé: „A dráma gőzereje a szenvedély. Köbre emelt szenvedély, köbre emelt karakter. Szokatlan cselekedet vagy viselkedés”. „Ahogy a regényben csak a meleg lapok az értékesek, éppúgy a drámában is a meleg jelenetek. Ezért volt legnagyobb sikere A bornak: csupa rezgés A mozgás akkor szűnik meg - a darab 131
