Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)

BEVEZETÉS

által sodort periférikus nézet. így állhat össze világkép és stílus, így mérhető és értékelhető Gárdonyi történeti helye, konzervatizmusának és modernségének többször vitatott kettőssége.

Úgy véljük, hogy elsősorban a világról való gondolkodás színvonala és a művészi teljesítmény minősége mutathat igaz képet az íróról. A Gárdonyi körüli értékzavarok oka legtöbbször az volt, hogy a koronként változó ideológiai - nemegyszer politikai - elvek és nézetek alapján ítéltük meg pályáját és művészetét. Holott ha művészi eszközeinek és emberszemléletének kölcsönös összefüggésében gondolkodtunk volna és gondolkodnánk róla, talán egyenletesebbnek látnánk természetes fejlődését. Ha világképe nem egyszerűsödött volna a sokszor ellentétesen szemlélt ateizmusának és vallásosságának kérdésére, ha nem szemléltük volna korától, a századfordulótól és kortársaitól elszakítva művészetének jellegzetességeit, talán már ma is megnyugtatóbb képünk lenne róla.5

A sok feltoluló és megoldandó kérdéskör közül itt most csupán példaként hivatkozunk a Gárdonyi elbeszélő művészetében jelentkező egyenletes letisztulásra, a csak rá jellemző elbeszéléstechnika kialakulására. A kezdeti szélsőségesen lapos — sokszor a bűnügyi publicisztika színvonalán mozgó - romantikáját az anekdota és a zsáner tisztították meg vadhajtásaitól, alakították ki legfontosabb művészi léthelyzetét, a megfigyelést. Ebből a léthelyzetből, a megfigyelő és analizáló pozícióból ered, hogy bár megőrizte az anekdotában fellelhető, a romantika eszményítő paraboláin átsegítő életszerűséget, már igen hamar eltávolodott az anekdotikus elbeszélői technika parttalanul áradó csevegő hagyományaitól.

Rövidre fogott, pontos és tömör nyelvi kifejezői hajlama inkább a zsáner apró élettényeihez igazodott. Az élettények analitikus igényű megfigyelése találkozott azután letisztult világképének emberközpontúságával, az emberi léleknek - mint a létező világ legmélyebb és legszebb titkának — elemző feltárásával. Ezt tartotta a művészet legfőbb feladatának, és ehhez teremtett - a titkosírás ilyen természetű feljegy5 Vö: Nagy Sándor: Egy konzervatív haladó író. Mai értékzavarok Gárdonyi körül. Hungarológia 5. Nemzetközi Hungarológiai Központ, Bp. 1994. 166-170. Előadásként elhangzott az „Érték és értékrend az egyetemes magyar irodalomban” címmel Kolozsváron 1992. szeptember 25-26-án megtartott irodalomtudományi konferencián.

8