Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)
GÁRDONYI KÖZELÉBEN - Az írói világkép határai. Gárdonyi világnézete
Az egyéniség szabadságának keresésében számtalan változat lehetséges volt a századfordulón, de három fő megnyilvánulását határozottan felismerjük. Az első az egyén és közösség társadalmi megalapozottságú harmóniáját jelentette, a második mély válságokon és megha- sonlásokon át egy sajátos müvésztípus szuverén önmítoszához vezetett - Csontváry Kosztka Tivadar, Gulácsy Lajos, Füst Milán vagy Ady Endre bonyolultan alakuló önmitológiája lehet erre példa -, a harmadik eredményeként pedig a megtagadott és számtalan ok miatt elidegenítő valóság helyébe az első változathoz hasonlóan egy új világkép épült fel. Itt azonban nem az objektív valóság és az egyéniség harmóniájáról, hanem az útkeresés eredményeként előálló, szubjektivizált külön világról van szó. Úgy véljük, hogy Gárdonyi is ezt a harmadik utat járta végig nagyon tudatosan és következetesen. Az írói-emberi világkép körüli bizonytalanságban legszembetűnőbb az, hogy nem tudtunk mit kezdeni a meneküléssel, Gárdonyi magányával, pedig a klasszikus polgáreszmények és a sekélyes valóság összeütközése által kikényszerített menekülés és magány korjelenség volt." Nemcsak a századvég íróira volt jellemző, hanem a nyomukban érkező nyugatosokra is. Király István meggyőzően mutatta ki könyvében99 100, hogy a kor alapkérdése - az eszmények és a valóság ellentétéből fakadó menekülés, kiábrándulás, útkeresés és az elutasított valóság helyett egy másik világ felépítése - legmagasabb szinten Ady Endre költészetében jelentkezett. Ady menekülései, elfáradásai, vívódó értelemkeresése európai párhuzamokat tárnak fel, de bizakodásai, életkedve, kemény csatározásai és végül a társadalmi-történelmi irányok felismerésével kialakított eszmei modernsége a legteljesebben mutatják mindazt, amit a századforduló szellemi világában fontosnak tarthatunk. Összességében elmondható, hogy az említett és hivatkozott alkotók mindegyike külön egyéniség ugyan, de egy dologban mégis egymás mellé rendelhetők: irodalmi jelenségét alkotják annak a folyamatnak, 99 Lásd erről pl.: Diószegi András: A tragikus Mikszáth. In.: Megmozdult világban. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 1967. 100 Király István: Ady Endre I-II. Magvető Kiadó, Bp. 1970. 87
