Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)
A regényíró műhelyében - Az Isten rabjai regényforrása, a Margit-legenda
harcos radikalizmusba átcsapó, és a 48-asságot átmentő polgári liberalizmusban, valamint a belénevelt teológikus világkép összeomlása után kialakult szkeptikus materializmusban - újra önmagára találjon. Az egyik út a századforduló körül elterjedt istenkeresés szubjektív változatát kínálta - és talán ez járt mélyebb gyötrődéssel -, a másikon pedig a forradalmak felé haladó „külső világ” társadalmi valóságához találhatott volna el. Ez utóbbihoz a századforduló évei után körülményei sem adták meg a lehetőséget, ezért választotta a szubjektív keresést, a magány szabadságát, a belső értékteremtést. Éppen az Isten rabjai tanúsítja, hogy elkerülte ennek az útnak a buktatóit, s kereső nyugtalansága a Margit sorsából elétáruló emberiesített isten-eszmény egyenlőséget óhajtó szeretet-elvéhez vezette el. Talán külön tanulmány tárhatja fel - olvasmányaiból és feljegyzéseiből kikövetkeztetve - annak a filozófiai-történelmi-tudományos útkeresésnek összetevőit, amelynek során megbirkózott az elmúlt 19. század összeomló eszményeinek és a születő 20. század vezérlő gondolatainak összeütközéséből fakadó ellentmondásokkal. Az bizonyos, hogy az irányító eszmények nélkül maradt embernek szüksége volt fogódzóra, ahogyan Gárdonyi írta Kürthy Emilhez 1915. szeptember 2- án intézett levelében: az imádságról „az Isten rabjai regényemben írtam. Éppen azt írtam meg, amit kérdezel: hogy ugyanis az Istennek unalmas lehet az a sok miatyánk, nem kell neki. Amire Szt. Margit azt feleli: - De nekem kell. Az imádság Isten kezének megcsókolása lelkűnkkel. Nem a szavak az imádság, hanem az érzés, amelynek a szavak csak tokjai. A tok fa, az érzés a gyémánt benne”.67 így talált egymásra a befolyását elvesztett Isten és a változó korban elbizonytalanodó ember. A Margit-legendából született regény, az Isten rabjai így ad végső magyarázatot a Gárdonyi-életmű belső világára. 67 Lásd a 20. sz. jegyzetet! 65
