Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)

Kísérlet a kisprózával. Vázlat Gárdonyi novelláiról - Az abszurd lét a szatíra görbetükrében

Gárdonyi kérdésére - quis peccavit? - nem adott kielégítő választ a szenvedő emberek lélekvándorlásának apokaliptikus látomása. Gárdonyi maga is felismerte ezt, s amikor a háború egyre vadabbul tombolt, a túlvilágot festő groteszk fantasztikummal adta meg a végső választ. A Statárium a másvilágon (1916) konklúziója szerint a háború vétkese a világokat romboló pénz és üzlet. Csupán a szenvedő népek zsebe marad üresen, míg a királyok, a gyárosok, a hadiszállítók, a „pénzemberek” a túlvilágra is aranytól dagadó zsebekkel érkeznek. A világ egy nagy „üzlethelyiség” (Kire bízta, 1915), ahol a szenvedők és kisemmizettek csak reménykedhetnek, hogy „a király, a püspök és a gyáros” ellenében számukra is megvirrad, majd túl a háborún (Jancsi dádé, 1918, Virradat előtt, 1915, Túl a háborún, 1919). A felderengő remény ellenére a háborúval és forradalmakkal terhelt történelmi kor inkább mélyítette Gárdonyi szkepszisét, mintsem megszüntette volna létgondjait. Egész írói pályájának mérlegét, küzdelmeinek, kétségeinek végkövetkeztetését fogalmazta meg egyik legjobban sikerült kései novellájában, a Boldog halál szekere (1918) című müvében. A békés rendezettségben, magányban élő öreg kallólegény és a külvilágból rátörő erőszakot képviselő kéményseprő találkozásából a szelíd békét és emberséget jelentő öregember kerül ki holtan...

E rövid vázlat igazolhatja, hogy Gárdonyi novellaíró művészete életművének egyik legszínesebb összetevője. Történeti és esztétikai jelentősége vitathatatlan: lefékezte a romantika heroizmusát és lélektani elemzésekkel hozott hiteles hősöket. Legyőzte az anekdota kedélyességét és a novella európai fejlődése felé tájékozódva a rajzformából teremtett korszerű kisepikát.31

Realizmusát a szubjektív líraiság teszi egyénivé, de felfedezhetők írásaiban a prózai szimbolizmus és impresszionizmus jelei is. Feloldotta a leíró próza tárgyiasságát, és sokszor a hangulatok, színek, ze31 Vö.: Galamb Sándor: A rajzforma fejlődése elbeszélő irodalmunkban. Budapesti szemle, 1925. október. 578. szám.

43